HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Fontos!

Jelenleg a Harmadkor 2999. évében járunk.

Mielőtt regisztrálnál, feltétlen olvasd el a Szabályzatunkat!

Az avatarok mérete szigorúan 180 pixel széles és 300 pixel magas legyen!

Kattints minden nap!
FRPG Top Sites - Magyarország
Társalgó
Latest topics
» Dragelor FRPG
Szer. Ápr. 06 2016, 17:40 by Gödrös Toma

» Aendir
Hétf. Jan. 25 2016, 22:06 by Aendir

» Skulduggery
Csüt. Dec. 17 2015, 00:32 by Vendég

» Játszótársat keresek!
Szomb. Dec. 12 2015, 10:03 by Leon Hargaratist

» Erdei-folyó
Hétf. Ápr. 13 2015, 21:15 by Aya

» Sírbuckák
Szomb. Ápr. 11 2015, 12:03 by Hakon

» Nagyterem
Hétf. Ápr. 06 2015, 21:06 by Elrond

» Brí
Csüt. Ápr. 02 2015, 11:09 by Drem a Farkas

» Tavia
Pént. Márc. 13 2015, 19:44 by Szürke Gandalf

Alapítás

2013.03.03 .
Hirdetések

Share | 
 

 Harlond

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Szürke Gandalf
A Fehér Tanács tagja
avatar

Hozzászólások száma : 312
Tartózkodási hely : Középfölde
Mottó : Egy mágus sosem késik, Zsákos Frodó. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar.

TémanyitásTéma: Harlond   Szer. Márc. 27 2013, 23:09

Harlindon tündevárosa a Lún öböl déli partján.

__________________________

Vissza az elejére Go down
http://kozepfolde.hungarianforum.com
Faineth
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 47
Tartózkodási hely : Amerre a szél visz
Mottó : Az álom nem tolvaj, aki ellopja a fele életünket, hanem áldott tündér, aki mentül hosszabban időzik nálunk, annál inkább meghosszabbítja az életünket.

TémanyitásTéma: Re: Harlond   Szomb. Márc. 07 2015, 23:19

Legolas & Enaid


Az ég narancsosan tündöklött, azt a néhány fehér felhőket is átszínezte a maga kedvére. A szél erősen, még is lágyan fújt, kitartásával partra segítette a hatalmas, kék tenger fehéren habzó hullámait, amelyek játékosan, csúfondárosan, kissé torzan tükrözték vissza a napot, és a holdat. Apróbb és nagyobb halak úszkáltak a sekély vízben, fürgén játszottak egymással és a hullámokkal. A tengerparti homokban néhány rák oldalazott a víz felé, hátukon nedves homokkal. Az egyiküket egy lecsapó sirály elkapja, s jó ízűen elfogyasztja.
Elmosolyodom. Én a homokon túl üldögélek a fűben, egyedül. Végre, egyedül... Most ismét kalandozós kedvemben voltam, így a vacsora után ismét kiszöktem Harlondból, miután a mesterem elbúcsúztatta elhajózó ismerősét. A szokásos kalandorruhámat öltöttem fel: Egy barna, magas szárú csizma -amely jelenleg mellettem pihent a fűben-, egy barna, lábaimra simuló, kényelmes nadrág, amiben tudok futni, mászni, harcolni ha kell, ez egy barna bőrövvel van az oldalamra rögzítve, melyen egy tőr és egy rövid kard függeszkedik. Egy zöld ing, egy barna, kopottas, megviselt köpeny, melynek nagy csuklyája van -s amely most a földre van terítve, azon ülök- és egy maszk, amelyen csak a szemeimnek van lyuk -jelenleg az is mellettem fekszik.
Hófehér hajam befonva lóg hátamra, csak egy-két rakoncátlan, rövidebb tincs hajlik az arcom elé, ahogy a szél játszik vele. Végül felkelek, s ott hagyva azt a néhány dolgomat lesétálok a partra. Mezítelen lábfejemet beletúrom a puha, meleg homokba. Ahogy egyre lejjebb ásom, úgy lesz egyre hidegebb. Végül kihúzom, s a vízhez sétálok, s ahogy figyelem a hullámokat, eszembe jut egy dal, amint egyből neki is állok énekelni, miközben hagyom, hogy a hullámok elérjék és lemossák a lábamat.

"An Elven-maid there was of old,
A shining star by day:
Her mantle white was hemmed with gold,
Her shoes of silver-grey.

A star was bound upon her brows,
A light was on her hair
As sun upon the golden boughs
In Lórien the fair.

Her hair was long, her limbs were white,
And fair she was and free;
And in the wind she went as light
As leaf of linden-tree.

Beside the falls of Nimrodel,
By water clear and cool,
Her voice as falling silver fell
Into the shining pool.

Where now she wanders none can tell,
In sunlight or in shade;
For lost of yore was Nimrodel
And in the mountains strayed.

The elven-ship in haven grey
Beneath the mountain-lee
Awaited her for many a day
Beside the roaring sea.

A wind by night in Northern lands
Arose, and loud it cried,
And drove the ship from elven-strands
Across the streaming tide.

When dawn came dim the land was lost,
The mountains sinking grey
Beyond the heaving waves that tossed
Their plumes of blinding spray.

Amroth beheld the fading shore
Now low beyond the swell,
And cursed the faithless ship that bore
Him far from Nimrodel.

Of old he was an Elven-king,
A lord of tree and glen,
When golden were the boughs in spring
In fair Lothlórien.

From helm to sea they saw him leap,
As arrow from the string,
And dive into water deep,
As mew upon the wing.

The wind was in his flowing hair,
The foam about him shone;
Afar they saw him strong and fair
Go riding like a swan.

But from the West has come no word,
And on the Hither Shore
No tidings Elven-folk have heard
Of Amroth evermore.
"





Vissza az elejére Go down
 
Harlond
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Középfölde :: Középfölde :: Eriador :: Harlindon-
Ugrás: