HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Fontos!

Jelenleg a Harmadkor 2999. évében járunk.

Mielőtt regisztrálnál, feltétlen olvasd el a Szabályzatunkat!

Az avatarok mérete szigorúan 180 pixel széles és 300 pixel magas legyen!

Kattints minden nap!
FRPG Top Sites - Magyarország
Társalgó
Latest topics
» Dragelor FRPG
Szer. Ápr. 06 2016, 17:40 by Gödrös Toma

» Aendir
Hétf. Jan. 25 2016, 22:06 by Aendir

» Skulduggery
Csüt. Dec. 17 2015, 00:32 by Vendég

» Játszótársat keresek!
Szomb. Dec. 12 2015, 10:03 by Leon Hargaratist

» Erdei-folyó
Hétf. Ápr. 13 2015, 21:15 by Aya

» Sírbuckák
Szomb. Ápr. 11 2015, 12:03 by Hakon

» Nagyterem
Hétf. Ápr. 06 2015, 21:06 by Elrond

» Brí
Csüt. Ápr. 02 2015, 11:09 by Drem a Farkas

» Tavia
Pént. Márc. 13 2015, 19:44 by Szürke Gandalf

Alapítás

2013.03.03 .
Hirdetések

Share | 
 

 Ulios

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Tuk Peregrin
Hobbit
avatar

Hozzászólások száma : 7
Tartózkodási hely : változó, de a nagy út előtt a Megye
Mottó : " Ez beszél Trufa! Beszél a fa! Ne szólj hozzá Trufa! Ne bátorítsd! "

TémanyitásTéma: Ulios   Szer. Aug. 21 2013, 19:52

Sorrend: Tuk Peregrin, Ulios
Harmadkor, 2999.év, Megye

Egy nem túl átlagos napra ébredtem. Az eső úgy esett a Megyében, mint még soha. Legalábbis csak az öregek szokták emlegetni a régi " szép " időket, amikor még egy héten legalább háromszor esett az eső.
Azért is volt szokatlan az eső számomra, mert itt csak néha napján esik, sőt akkor is csak szépen szitál az eső, hogy a növények ne száradjanak ki.
Felkeltem az ágyamból, majd bevetettem azt. Kicsit kinyitottam az ablakot, de már rögtön be is csuktam, mert szó szerint zuhogott. Az ablak előtti asztalomon el is áztak a papírjaim.
- Remek!- felemeltem a lapokat, majd legyezgettem őket.
A legyezgetés meg csak rontott a helyzeten, mert most meg úgy nézett ki egy-egy lap, mintha leitták volna teával.
Morgolódva gyűrtem össze a papírokat, mivel azon Zsákos Bilbó születésnapi készülődéseire szolgáltak. Rajta volt a vendéglista és az ülésrend is.
Bilbó lecsapja a fejemet ezért.- gondoltam magamban.
Kinéztem az ablakon, s azon gondolkodtam, hogy megáll e az eső, mire elérkezik a régen várt ünnepség, amikor kopogtak a bejárati ajtón:
- Ki lehet az ilyen cudar időben?
Kiléptem a szobámból, majd az ajtó felé vettem az irányt. Még egyszer kopogtak:
- Megyek már! Megyek!- kiáltottam.
Kitártam az ajtót, majd nagy gyorsasággal jött be az ajtón Csavardi Samu.
- Samu, kedves barátom! Hát te meg mit keresel itt ilyen időben?- érdeklődtem.
- Uram!- rázta meg vizes fejét Samu.- Én csak jöttem, hogy levágjam a füvet, uram!
- Ilyen időben?- vontam fel szemöldökömet.- Samu, öreg barátom! Senki sem várja el tőled, hogy esőben is dolgozz.
- Áh!- legyintett Samu.- Csak szemerkél az eső.
- Szemerkél?! Na, jó! Én nem nézem végig, hogy egy szép kis tüdőgyulladást kapj! Tessék itt egy esernyő, vidd! És menj be a kocsmába egy finom forró söröcskéért.
- Nem, uram! Köszönöm nem kell. Nem lesz semmi bajom!- akadékoskodott Samu.
- Ha nem mész el most Samu, akkor nem leszünk többé barátok, és szólok a jó öreg Bilbónak is, hogy mára nélkülözzön téged!- jelentettem ki.
- De..
- Samu!- fojtottam belé a szót.- Ne akard, hogy kihúzzalak Bilbó születésnapi vendéglistájáról!
- Rendben uram! De az eső után rögtön jövök, és levágom a füvet.- ragaszkodott Samu a kertészkedéshez.
- Jó, jó! Csak menj már! Gyerünk! És aztán nehogy dolgozz ma!- köszöntem el tőle.
Samu kilépett az ajtón, kezében az esernyőmmel.



Miután Samu elment, megreggeliztem, abból amit összeütöttem: tojásrántotta szalonnával, egy csipetnyi reszelt sajttal a tetején és kenyér, almalével. Én annak a híve vagyok, hogy ha reggel valami erősebbet iszom, akkor délre már kidőlök, mint egy ló.
Miután végeztem a reggelivel, még mindig zuhogott az eső. Szeretem az esős időt. Ilyenkor minden szép tiszta és csöndes. Nem nyüzsögnek annyit a hobbitok se, és az állatok is csendesebbek.
Sétához volt a kedvem, így fogtam a másik esernyőt és kiléptem az ajtón. A talaj a lábam alatt kicsit besüppedt, mert annyira magába szívta már a vizet. Becsuktam magam mögött az ajtót, és fütyülve indultam el. Nem volt egy bizonyos hely, ahová menni akartam, csak követtem a lábamat, ami csak vitt egyenesen és egyenesen.
Végül a Zsálak előtt megálltam, mert eszembe jutott az elázott vendéglista. Kopogtam a nagy zöld fa ajtón, és vártam. Léptek zaja hallatszott, s Zsákos Frodó nyitotta ki az ajtót:
- Pippin! Hát te meg?- kérdezte vidáman.
- Bilbóhoz jöttem.- válaszoltam.
- Gyere be! Gyere!- invitált be.- Kérsz valamit inni vagy enni?
- Nem, köszönöm.
- Ki volt az Frodó?- kérdezte az öreg Bilbó a ház belsejéből.
- Pippin az. Veled szeretne beszélni.
- Peregrin az? A Tuk?- csoszogás hallatszott, majd megjelent öreg barátom.
Haja ősz volt, és a szemei sarkában nevetésráncok voltak, de mégsem nézett ki annyinak, mint amennyi volt. Hatalmas mosollyal köszönt, majd megszólalt:
- Te fiatal Tuk! Láttad az esőt? Ilyen legutljára csak ifjú koromban volt, s az már jó régen történt.- majd megölelt, s megkérdezte mi járatban vagyok.
- Bilbó uram, az van hogy a vendéglista... elveszett.- hadartam gyorsan.
- Te ostoba Tuk!- mondta egyszerre , de meg sem lepődött.- Tudtam, hogy a te fejeddel elkevered valahova, vagy tönkre teszed, ezért csináltam egy másolatot.
Bilbó belenyúlt a fiókjába, és kivette a lapot is:
- Tessék fiam! De erre most már úgy vigyázz, mint a szemed fényére. Ha mégsem, akkor én magam veszed el a szemed fényét!- fenyegetőzött, majd újra a vidám Bilbó volt.
Leültünk beszélgetni, majd meghívtak ebédre is. Megköszöntem az ajánlatot és el is fogadtam. Egy jó finomat ettünk, majd rágyújtottunk egy kis pipafűre.
Miután kifogytunk a mondni valóból, csak pihentünk. Végül délután öt körül hazaindultam. Megköszöntem a szívélyes fogadtatást, s az új vendéglistát és esernyőmet fogva haza indultam.
Otthon megvacsoráztam, majd olvastam egy keveset. Ittam egy finom pint sört, majd elaludtam a kandalló mellett.
Vissza az elejére Go down
http://vampirosstory.blogger.hu/
Ulios
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 14
Tartózkodási hely : Változó, folyton utazik
Mottó : Még a legapróbb fény is beragyogja a sötétséget!

TémanyitásTéma: Re: Ulios   Szer. Aug. 21 2013, 20:27

Sorrend: Tuk Peregrin, Ulios
Harmadkor, 2999. év, Megye

Lassan lépkedek a lovam mellett. Reggel kell a felrissülés és erre a legjobb mód a séta. Kantárszáron vezetem Astafelt, mind a ketten szépen lassan lépkedünk a kitaposott földesúton. Már több mint egy hónapja úton vagyok. Csak az utat figyelem, szeretem az erdőt. Békés, nyugodt, ősi és titokzatos, ez az én világom. Napról, napra jobban csodálom, bár Astafel kicsit ideges, nem is értem miért. Itt ott találunk kisebb ereket, de azon kívül csak az erdő. Hirtelen rezzen a fák lombja, hirtelen oda fordítom a tekintetem, de nem látok semmit. Most másfelől jön a hang, amire Astafel felágaskodik és hangosan felnyerít. Alig bírom visszafogni, majd nem kirántja a kezemből a kantárt.
-Csüsss, Astafel, csüsss. Semmi baj!- Ekkor az egyik ágról kis mókus ugrik a földre, elmosolyodok. - Látod? Csak egy mókus, semmi különös.
Megsimítom a nyakát, majd lassan tovább haladunk. Szegény lovam még mindig ideges. Ennek elmulasztása érdekében halkan elkezdek dúdolni. Egy ideig így megyün, majd halkan elkezdek énekelni is. A dalt anyámtól tanultam, ő pedig még Valinorban tanulta. A dal megteszi a hatását, a ló gyorsan megnyugszik. Én pedig még mindig mosolyogva éneklek. Egyre sűrűbb az erdő, óvatosan előveszem a térképem. Végig szemlélem, de nem látok semmi olyat, ami segítene.
-Erről ennyit! Inkább megyek az orrom után, aztán majd felvázolom az utat. - Mondom ki hangosan a gondolatokat, majd tovább haladok az ismeretlenben. Amint nyugodtan lépkedek, mellettem Astafellel, egyszer csak a lában alatt lévő út kétfelé ágazik. Én pedigm nem lennék én, ha nem azon az úton haladnék tovább, ami leágazik. Alig megyek egy egyed órát és elkezd esni.
-Na tessék már csak ez kellett. Esik! Muszáj lesz felülnöm, Astafel.
Mondom a lovamnak, majd a hátára ülök. Egyre fogynak mellőlem a fák. A táj megváltozik, az erdő helyett dombok tarkítják a láthatárt. Kis kertek, kapukkal a dombokon, pedig kis ajtók és ablakok.
-Hová kerültem? Ezt a helyet vajon, hogy hívják és kik lakják? Gyere Astafel! Utána járunk mondom, amint az utat figyelem, ami nem egyszerű ekkora esőben. Furcsa módon kerültem ide, csak az ösztöneim vezettek, s nem tudom, mi lesz ezután. Ahogy lassan lovagolok az esőben egyszer csak egy kerek ajtóhoz vezet az út. Leszállok a lóról, majd megpaskolom a nyakát.
-Keress egy száraz helyet az erdőben, lovacskám. Majd hívlak Astafel. Legyél jó!
A ló erre elvágtat az erdő felé. Én pedig az ajtóhoz lépek és bekopogok. Mivel nem jön válasz, még egyszer bekopogok. Már nagyon eláztam, ami látszik is, hiszem barna csuklyám a fejemen, fekete lett és csurog belőle a víz. Érdeklődve várom, vajon kinyitják-e az ajtót.
Vissza az elejére Go down
Tuk Peregrin
Hobbit
avatar

Hozzászólások száma : 7
Tartózkodási hely : változó, de a nagy út előtt a Megye
Mottó : " Ez beszél Trufa! Beszél a fa! Ne szólj hozzá Trufa! Ne bátorítsd! "

TémanyitásTéma: Egy váratlan vendég   Csüt. Aug. 22 2013, 12:02

Ulios írta:
Sorrend: Tuk Peregrin, Ulios
Harmadkor, 2999. év, Megye

Lassan lépkedek a lovam mellett. Reggel kell a felrissülés és erre a legjobb mód a séta. Kantárszáron vezetem Astafelt, mind a ketten szépen lassan lépkedünk a kitaposott földesúton. Már több mint egy hónapja úton vagyok. Csak az utat figyelem, szeretem az erdőt. Békés, nyugodt, ősi és titokzatos, ez az én világom. Napról, napra jobban csodálom, bár Astafel kicsit ideges, nem is értem miért. Itt ott találunk kisebb ereket, de azon kívül csak az erdő. Hirtelen rezzen a fák lombja, hirtelen oda fordítom a tekintetem, de nem látok semmit. Most másfelől jön a hang, amire Astafel felágaskodik és hangosan felnyerít. Alig bírom visszafogni, majd nem kirántja a kezemből a kantárt.
-Csüsss, Astafel, csüsss. Semmi baj!- Ekkor az egyik ágról kis mókus ugrik a földre, elmosolyodok. - Látod? Csak egy mókus, semmi különös.
Megsimítom a nyakát, majd lassan tovább haladunk. Szegény lovam még mindig ideges. Ennek elmulasztása érdekében halkan elkezdek dúdolni. Egy ideig így megyün, majd halkan elkezdek énekelni is. A dalt anyámtól tanultam, ő pedig még Valinorban tanulta. A dal megteszi a hatását, a ló gyorsan megnyugszik. Én pedig még mindig mosolyogva éneklek. Egyre sűrűbb az erdő, óvatosan előveszem a térképem. Végig szemlélem, de nem látok semmi olyat, ami segítene.
-Erről ennyit! Inkább megyek az orrom után, aztán majd felvázolom az utat. - Mondom ki hangosan a gondolatokat, majd tovább haladok az ismeretlenben. Amint nyugodtan lépkedek, mellettem Astafellel, egyszer csak a lában alatt lévő út kétfelé ágazik. Én pedigm nem lennék én, ha nem azon az úton haladnék tovább, ami leágazik. Alig megyek egy egyed órát és elkezd esni.
-Na tessék már csak ez kellett. Esik! Muszáj lesz felülnöm, Astafel.
Mondom a lovamnak, majd a hátára ülök. Egyre fogynak mellőlem a fák. A táj megváltozik, az erdő helyett dombok tarkítják a láthatárt. Kis kertek, kapukkal a dombokon, pedig kis ajtók és ablakok.
-Hová kerültem? Ezt a helyet vajon, hogy hívják és kik lakják? Gyere Astafel! Utána járunk mondom, amint az utat figyelem, ami nem egyszerű ekkora esőben. Furcsa módon kerültem ide, csak az ösztöneim vezettek, s nem tudom, mi lesz ezután. Ahogy lassan lovagolok az esőben egyszer csak egy kerek ajtóhoz vezet az út. Leszállok a lóról, majd megpaskolom a nyakát.
-Keress egy száraz helyet az erdőben, lovacskám. Majd hívlak Astafel. Legyél jó!
A ló erre elvágtat az erdő felé. Én pedig az ajtóhoz lépek és bekopogok. Mivel nem jön válasz, még egyszer bekopogok. Már nagyon eláztam, ami látszik is, hiszem barna csuklyám a fejemen, fekete lett és csurog belőle a víz. Érdeklődve várom, vajon kinyitják-e az ajtót.
Kótyagosan ébredtem fel kora reggel, s a nyakam is eléggé fájt, mivel a karosszékemben aludtam el. Az ablakomon kopogott az eső, de erőteljesebb kopogást is hallottam a bejárati ajtón:
- Megyek!- mondtam rekedtes hanggal, s nagy nehezen felkeltem a székből.
Nagyot nyújtózkodtam és elindultam az ajtó felé. Még egyszer kopogtak. Kinyitottam az ajtót, és hatalmas meglepődésemre egy gyönyörűséges tünde állt a küszöbömön. Egyértelműen magasabb volt nálam, mint a nagyok népéből mindenki. Karcsú volt, s haja éjfekete, de mégis mintha gyönyörű gyöngyből lett volna, úgy csillogott. Nagy, zöld szemeivel engem fürkészett, mintha még látott volna hobbitot.
Aztán ráébredtem, hogy szótlanul állok az ajtóban, s így megkérdeztem:
- Öhmm... Kihez van szerencsém?
A tünde egy darabig gondolkodott, hogy mit mondjon, majd válaszolt a kérdésemre:
- A nevem Ulios, Merenor lánya. Eltévedtem, s nem tudom melyik földön járok most, s az eső is rákezdett.
- Oh, jöjjön csak be, kedves vendég.- invitáltam be.- A nevem Tuk Peregrin. Ez pedig itt a Megye, méghozzá a Nyugati Fertály.
A tünde belépett a házba, bár a fejét le kellett hajtania, hogy bejöjjön, s vigyázott, nehogy lefejeljen egy-egy lámpát.
- Kér a vendég egy finom teát vagy valami harapnivalót?- kérdeztem vidáman.
- Elfogadom, köszönöm.- mondta magabiztosan.

Beléptem hát a konyhába, hogy feltegyem forrni a teavizet, s azon tűnődtem vajon mi lesz ebből a váratlan eseményből.
Aztán mosolyogva gondoltam, hogy én még életemben nem láttam egy tündét sem.
A kész teával újra a vendéghez indultam, aki hálálkodva elfogadta, s nagyot kortyolt az innivalóból.
Vissza az elejére Go down
http://vampirosstory.blogger.hu/
Ulios
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 14
Tartózkodási hely : Változó, folyton utazik
Mottó : Még a legapróbb fény is beragyogja a sötétséget!

TémanyitásTéma: Re: Ulios   Hétf. Aug. 26 2013, 19:13

Rendben rendben és nem baj nyugodtan írj bele csak hirtelen jött Very Happy Akkor a reag:

Csurom vizesen állok az esőben, az ujjaim kezdenek megfagyni a hajamból meg csöpög a víz. Szerencsére nem kell sokat várnom a második kopogásom után hangos kiáltást hallok, mire elmosolyodok. Csak nem olyan elhagyatott a hely mint gondoltam és ez nagyon jól esik. Az ajtót egy gyerek kinézetű egyén nyitja ki. Egy ideig hezitál majd megszólal, mire én készségesen be is mutatkozok, persze kis gondolkodási szünetet hagyva. Majd a lény beinvitál, a kis lakásba.
- Megye... Nyugati Fertály...Lesz mit lerajzolnom.- Jegyzem meg mosolyogva. A kis lakás kellemesen meleg, a fejem kicsit le kell hajtanom, hogy ne verjem a plafonba, viszont az első csillárral meggyűlt a bajom. Nagyot koppant a csillár én meg egy "au" kiáltás és egy kis fejnyomogatással, valamint a csillárra vetett goromba pillantásokkal rendeztem le az esetet. Ezek után nem csak a lábam, de a fejem elé is figyeltem. Peregrin úr meghívott egy kis teára, ami nagyon jól hangzott így el is fogadtam. Kicsit elgondolkodtam, vajon mi ez a lény, s hogy mi lesz a találkozás végkimenetele. Mikor meghozza a teát hálálkodva elfogadom és nagyot kortyolok.
- Köszönöm. Ez nagyon jól esett. Hosszú utat tettem meg eddig és még sok dolgom lesz. Szándékomban áll bejárni ez a földet, térkép készítés ürügyén.- Osztom meg a feladatom a új ismerősömmel. - Mond csak te milyen lény is vagy pontosan? Tudod én még sose láttam olyat, mint te.
Nagyon érdekel, hogy mi lesz a válasza, mindig kapható vagyok az újdonságokra és ez most különösen az. Kényelmesen ülök a fotelben és kíváncsian figyelem Peregrin uramat.
Vissza az elejére Go down
Tuk Peregrin
Hobbit
avatar

Hozzászólások száma : 7
Tartózkodási hely : változó, de a nagy út előtt a Megye
Mottó : " Ez beszél Trufa! Beszél a fa! Ne szólj hozzá Trufa! Ne bátorítsd! "

TémanyitásTéma: Kedves vendég, okos vendég   Szomb. Aug. 31 2013, 19:25

Ulios, a tünde megosztotta velem útja okát, s megkérdezte tőlem:
Mond csak te milyen lény is vagy pontosan? Tudod én még sose láttam olyat, mint te.
Nem csodálkoztam ezen a kérdésen. A nagyok népéből nem sokan láthattak minket hobbitokat, mivel nagyon ügyesen tudjuk álcázni magunkat és mivel mi nem nagyon vagyunk kalandorok. Kivéve persze az öreg Zsákos Bilbót.
- Én biza egy hobbit volnék, vagy mi fene.- mosolyodom el.- Tudni illik, a nagyok között úgy emlegetnek minket, mint a félszerzetek. Ismerős magának ez a kifejezés?
A tünde valamit válaszolt, de nem figyeltem. Lekötötte a figyelmemet az ablakon kívül valami. Az esőn át mintha láttam volna egy szörnyű alakot, de gondoltam magamban, biztos csak az álmosság játszadozik velem. Feleszméltem, s zavartan megráztam a fejemet:
- Elnézést kérek. Mit tetszett válaszolni szép hölgyem?- vontam fel a szemöldökömet, mint általában ilyenkor.
Vissza az elejére Go down
http://vampirosstory.blogger.hu/
Ulios
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 14
Tartózkodási hely : Változó, folyton utazik
Mottó : Még a legapróbb fény is beragyogja a sötétséget!

TémanyitásTéma: Re: Ulios   Szer. Szept. 04 2013, 14:58

Látszik Peregrin uramon, hogy nem lepi meg kérdésem, s ennek nagyon örülök. Készségesen válaszol, mire én egy kicsit elgondolkodok. Mintha derengene valami ilyesmi.
- Igen, igen így ismerősebb. Apám mesélt nekem a fajtátokról, de nem gondoltam, hogy egyszer találkozni fogok egy félszerzettel.
Észrevettem, hogy kicsit elmélázott, az ablakot bámulta. Én is oda nézek, valaki jár kinn. "Csak nem én vagyok az egyetlen, aki olyan idióta, hogy esőben járkáljon." Jegyeztem meg magamban. Majd az újabb kicsit sem meglepő kérdésre válaszolok.
- Csak azt mondtam, hogy apám mesélt nekem félszerzetekről, de nem hittem, hogy látni is fogok egy ilyen lényt. Bár, ha jobban bele gondolok, a hobbit.. Mert, ugye így nevezted a fajtád? Jobb megnevezés rátok.
Megint az ablakra pillantok, amin folyik a víz.
- Micsoda egy itélet idő van. Ilyenkor nincs nagy kedve kimozdulni senkinek. Meg kell jegyeznem, nagyon szép és lakályos ez a hely.
Mondom, amint szemem végig fut a szoba berendezésén. Nem gondoltam volna, hogy egy domb lehet ilyen lakályos és nem csak kukacokkal, meg vakondokkal teli.

Vissza az elejére Go down
Tuk Peregrin
Hobbit
avatar

Hozzászólások száma : 7
Tartózkodási hely : változó, de a nagy út előtt a Megye
Mottó : " Ez beszél Trufa! Beszél a fa! Ne szólj hozzá Trufa! Ne bátorítsd! "

TémanyitásTéma: Az ítélet idő folytatódik   Szomb. Szept. 07 2013, 14:45

Ulios, a tünde megdicsérte otthonomat. A bók hallatán elpirulok. Hozzá szokott már a hobbit a bókokhoz. Általában barátságosak vagyunk, mi a kicsik népe, de nem mondom, vannak olyan öreg hobbitok, akik nem nagyon szeretik a betolakodókat.
- Köszönöm szépen.- válaszolok a teremtésnek.- Mondja csak, mennyi ideig marad itt nálunk, hobbitoknál? Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek is nagyon kíváncsiak lennének egy tündére. Nem mintha valami szörnyszülött lenne, épp ellenkezőleg. Száz évente egyszer látunk tündét a Megyében. De ha sokáig marad itt, figyelmeztetnem kell, hogy nem lesz olyan hobbit, aki nem akarna valamilyen történetet mesélni magának.- mosolygok.
Az ablakomon kopog az eső. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Ahogy kinézek az ablakon, láttam a végtelen viharfelhőket. Egyre közelebb és közelebb jöttek.
A tünde egy ideig hallgat és maga elé mered. A cipője orrát nézi, és szórakozottan babrál az ujjaival. Biztosan valami fontosan gondolkodott. Ekkor egy hatalmas villám csapott az egyik fába. A hangja végigdörgött az egész Megyén, sőt talán még Bríben is hallani lehetett. Ekkor felrezzen a tünde, és megrázza a fejét. Kilépett a gondolatok kábulatából.
Vissza az elejére Go down
http://vampirosstory.blogger.hu/
Ulios
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 14
Tartózkodási hely : Változó, folyton utazik
Mottó : Még a legapróbb fény is beragyogja a sötétséget!

TémanyitásTéma: Re: Ulios   Vas. Szept. 08 2013, 13:24

A hobbit elpirul a bókok hallatán, ez engem kicsit se lep meg. Tisztában vagyok vele, hogy igen jól tudom használni a szavakat. A válaszon viszont kicsit elkerekedett a szemem.
- Hogy őszinte legyek, addig szeretnék maradni, amíg fel nem térképezem ezt a helyet. A történetekkel meg nem lesz bajom, szeretem hallgatni őket, bár én magam nem tudok annyit. Azt viszont furcsállom, hogy ilyen ritkán jár erre a fajtám. Nagyon meghitt, kedves és nyugodt hely ez a Megye. Mondjuk lehet, hogy pont azért nem járnak erre, mert ahogy én, ők se tudják, hogy itt van ez a hely.
Hosszú monológom után kicsit elgondolkodok, igazából fogalmam sincs, hogy merre kell mennem, mi van erre. Arról pedig, hogy Astafel hol van még annyi sincs. Ez pedig szörnyen felkavar, észre se veszem, hogy egyre hangosabban kopognak az esőcseppek az ablakon. Majd hirtelen villám csap az egyik fába. Felrezzenek, megrázom a fejem, majd akaratlanul is ideges pillantást vetek az ablakon túli világra.
- Remélem találtál valami búvóhelyet Astafel.
Mondom alig hallható hangon remélve, hogy Peregrin uram nem hallotta meg. Fújok egyet és megpróbálok megnyugodni, ami valószínűleg nem tart majd sokáig. Tekintve, hogy a hely nyugalma átragad rám is.
Vissza az elejére Go down
Tuk Peregrin
Hobbit
avatar

Hozzászólások száma : 7
Tartózkodási hely : változó, de a nagy út előtt a Megye
Mottó : " Ez beszél Trufa! Beszél a fa! Ne szólj hozzá Trufa! Ne bátorítsd! "

TémanyitásTéma: Re: Ulios   Hétf. Okt. 07 2013, 19:56

Hallom, hogy a tünde egy nevet emleget. Mindig beleütöm az orromat a mások dolgába, de ezt a tulajdonságomat már mindenki megszokta. Akkor sem volt másképp, így megkérdeztem a vendégtől:
- Ha szabad kérdeznem, ki az az Astafel, akit az imént említett? Egy barátja? Tán ő is tünde?- csak úgy törnek elő a kérdések.
A tünde rám tekint. Szinte tudtam min törte a fejét. Azon, hogy meg bízhat e bennem, vagy sem. És szívből reméltem, hogy megbízik. Megbízható hobbit vagyok, de valahogy sohasem ment a titoktartás.
Vissza az elejére Go down
http://vampirosstory.blogger.hu/
Ulios
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 14
Tartózkodási hely : Változó, folyton utazik
Mottó : Még a legapróbb fény is beragyogja a sötétséget!

TémanyitásTéma: Re: Ulios   Kedd. Nov. 19 2013, 19:55

Hallom ahogy a férfi kérdez tőlem, viszont az első pillanatban egyáltalán nem fogom fel mit mond. De most visszatérek a gondolataimból, s miután felmérem, hogy megbízhatok-e a hobbitban? Végül úgy döntök, hogy elmondom neki, amit tudni szeretne elvégre csak nem lehet belőle baj. Így elmosolyodok és legkedvesebb hangomon szólalok meg.
- Nem, Astafel nem tünde, ő a lovam. Elküldtem biztonságos helyet keresni, ahol átvészelheti a vihart. Remélem talált is, nem lenne jó, ha elázna, olyankor mindig morcos. Akkor pedig nem lehet megülni. Neketek errefelé vannak állataitok?
Kérdezek most én is, csak hogy kicsit előrébb lendítsem a beszélgetésünket. Majd pedig megint elkezdem megfigyelni ezt az üreget, s mindent megpróbálok elraktározi a memóriámban.
Vissza az elejére Go down
Tuk Peregrin
Hobbit
avatar

Hozzászólások száma : 7
Tartózkodási hely : változó, de a nagy út előtt a Megye
Mottó : " Ez beszél Trufa! Beszél a fa! Ne szólj hozzá Trufa! Ne bátorítsd! "

TémanyitásTéma: Re: Ulios   Szomb. Nov. 23 2013, 19:49

A tünde a Megyei állatokról kérdez. Rögtön fellelkesedtem:
- Vannak, vannak kedves vendég! Általában a kisebb állatokat szeretjük itt mi, mint a libákat, a malacokat és persze a többi haszonállatot. Hátasaink csak kevés van, és azok is csak hobbit méretű pónik. De még vannak..- vagy egy órát meséltem az összes állatról.
És persze a velük kapcsolatos vicces meséket sem felejtettem ki. Elmeséltem, hogy még ifjú hobbit koromban egyszer felültem egy liba hátára, s hogy akkorát pottyantam a földre, hogy egy hétig zengett tőle a Megye.
A tünde jót kacagott ezen. Édes, lágy hangja körbelibbent a szobában, hogy minden egyes tárgyat vidámabbá tegyen. Még a tűz is vidámabban lobogott tovább a kandallóban.
Kedvesen megkérdeztem, hogy ott náluk, a tünde országban ( hiszen egy tünde lakhely csakis hatalmas lehet, az én hobbit méretemnek ) milyen állatok élnek, s hogy hogy szoktak mulatni ott náluk. Kíváncsi voltam az összes tünde szokásra, az összes tünde gyerekkori mesére. El akartam képzelni a fákat, a házakat és persze a hatalmas lovakat. Biz én életemben még sose láttam egy igazi nagy lovat. És a tündék lovai csak a legszebbek lehetnek.
Csak úgy ittam a tünde minden egyes szavát.
Vissza az elejére Go down
http://vampirosstory.blogger.hu/
Ulios
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 14
Tartózkodási hely : Változó, folyton utazik
Mottó : Még a legapróbb fény is beragyogja a sötétséget!

TémanyitásTéma: Re: Ulios   Szomb. Nov. 23 2013, 20:39

Mikor megkérdeztem Peregrin uramat, hogy milyen állatok vannak erre a Megyében, arra nem számítottam, hogy ennyit fog mesélni. Bár már az első tíz perc után tisztában voltam vele, hogy ez bizony hosszú lesz. De kicsit sem bántam meg. A gyerekkori meséken nagyokat kacagtam. S igen rég volt, mikor én utoljára ekkorát nevettem valamin. Persze igyekeztem visszafogni magam, de nem nagyon ment. Egy biztos, azt egy életre megtanultam, hogy ha egy hobbitot arra kérsz, hogy meséljen onnan nem hamar fogsz szabadulni. Viszont nagy örömre szolgált, hogy egy óra elteltével, amit meg kell vallanom észre se vettem úgy elrepült, Peregrin utam megkérdezte, hogy nálunk milyenek az állatok. Persze azt rögtön kijavítottam, hogy én nem egy tündeországban éltem, hanem egy olyan városban, ami valaha nagy tünde kikötő volt, s hogy most is szoktak arra hajók járni, de persze sokkal kevesebb. Azt is megosztottam a hobbittal, hogy tudomásom szerint csak a Ködhegységen túl van tündeország. Abban biztos vagyok, hogy van egy a Bakacsinerdőben, meg egy az Anduintól nem messze Lorien. Na oda nagyon szeretnék eljutni egyszer, azt mondják az egy igazán szép hely. Ennek ellenére elmeséltem mindent az otthonomról. Meséltem a tengerről, az erdőkről, az állatokról, a hajókról, söt én is meséltem egy két régi történetet, mikor elkalandoztam az erdőbe és egy hétig nem találtam haza. Tehát mindenről, ami eszembe jutott meséltem kicsit. Jó volt visszaemlékezni a szülőföldemre. Majd mikor mindent elmondtam, ami eszembe jutott, még megtoldottam egy gyors megjegyzéssel az ablak felé pillantva.
- Majd ha eláll az eső, bemutatom Astafelt! Biztos örülni fog a találkozásnak. Nagyon barátságos jószág.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Ulios   

Vissza az elejére Go down
 
Ulios
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Középfölde :: Középfölde :: Eriador :: Megye :: Nyugati fertály-
Ugrás: