HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Fontos!

Jelenleg a Harmadkor 2999. évében járunk.

Mielőtt regisztrálnál, feltétlen olvasd el a Szabályzatunkat!

Az avatarok mérete szigorúan 180 pixel széles és 300 pixel magas legyen!

Kattints minden nap!
FRPG Top Sites - Magyarország
Társalgó
Latest topics
» Játszótársat keresek!
Hétf. Okt. 23 2017, 20:57 by Leon Hargaratist

» Dragelor FRPG
Szer. Ápr. 06 2016, 17:40 by Gödrös Toma

» Aendir
Hétf. Jan. 25 2016, 22:06 by Aendir

» Skulduggery
Csüt. Dec. 17 2015, 00:32 by Vendég

» Erdei-folyó
Hétf. Ápr. 13 2015, 21:15 by Aya

» Sírbuckák
Szomb. Ápr. 11 2015, 12:03 by Hakon

» Nagyterem
Hétf. Ápr. 06 2015, 21:06 by Elrond

» Brí
Csüt. Ápr. 02 2015, 11:09 by Drem a Farkas

» Tavia
Pént. Márc. 13 2015, 19:44 by Szürke Gandalf

Alapítás

2013.03.03 .
Hirdetések

Share | 
 

 Trónterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Empress Emphusa
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 11
Mottó : A sötét azért van ,hogy rendet tegyen a fényben és elpusztítsa azt

TémanyitásTárgy: Trónterem   Kedd Dec. 03 2013, 10:32

A trónterem
Vissza az elejére Go down
Empress Emphusa
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 11
Mottó : A sötét azért van ,hogy rendet tegyen a fényben és elpusztítsa azt

TémanyitásTárgy: Re: Trónterem   Kedd Dec. 03 2013, 11:32

Beértem a trónterembe ,ahol szolgák és inasok hada sertepertélt. Mikor beléptem a csend lett ugyan, de mindenki dolgozott tovább. Elvégre nagy valaki érkezik majd hozzánk, egy hatalmas asztalt terítenek meg mindenféle földi jóval. Leültem a trónomra, melyet annyira szerettem. És bár a körmeimet néztem és fújogattam, a tanácsoshoz intéztem szavaim, aki már sokszor átélte hogy nem néz rá az uralkodónő miközben hozzá beszél.

- Ha már így tudta a ködöt, akkor segítene megmondani mégis hol a fenében van a többi kis barátja?-förmedtem a Fregorra, mert így hívták a tanácsost.

- A többi tanácsosra gondol úrnőm?

Kérdezte a legalázatosabb módon, egyébként a testtartása az utóbbi időkben igencsak megváltozott,  régi kiegyenesedő délcegből, most egy görnyedező apóka lett. Hiába, úgy látszik jó hatással van rá a fegyelem. Kérdésével mondanom sem kell ,nagyon felhúzott. Ezért egy kicsit magasabb hangon már már a kiabálás határát súrolva ripakodtam rá:

- Nem te ostoba, a nyuszikákra gondolok! Persze ,hogy a többi tanácsosra! Nos hol vannak?

- Azt hiszem....azt hiszem alszanak!

- Alszanak? - sikítottam fel, amibe belevisszhangzott  terem. A szolgálók ijedve kapták fel a fejüket.

- És mégis miért?

-Tegnap a felség elküldte őket őrjáratra. Csak ma hajnalban érkeztek meg.

- Ohh...és bizonyára fáradtak szegények igaz? Nem érdekel! A boszorkánykirály jön vendégségbe és mit mondjak majd ha kérdezi hol vannak a tanácsosaim? Alszanak? Szóljon nekik tüstént, ha kedves az életük itt vannak mire befejezem a mondatot. Rajta menjen!

-Igenis úrnőm!

Hajolt meg a bölcs tünde és ahogy a lába bírta szaladt a hálótermek felé. Én visszadőltem a trónszékbe. Kisvártatva a bölcs tanácsos mellett két férfi jelent meg egy őszhajú tünde és egy csuklyás, akinek a testét különböző rajzok borítoták. Az utóbbit Caleron-nak hívták, a tündét pedig Séregon-nak. Meghajoltak és esdekeltek a bocsánatomért.

- Kedveskéim!

Közben a szolgálók befejezték az asztalterítést és elszéledtek.

- Mint tudjátok ma érkezik hozzánk az Angmari boszorkánykirály!

Mindhármójuk szemében félelem költözött. Hisz mindegyikük hallott már róla és tetteiről. Én magam ugyan nem tartok tőle, inkább az foglalkoztat vajon segítségemre lesz-e? Hiszen még nem tudja miért kérettem ide.

- Minden elő van készítve? A tervrajzok? Térképek? Katonai beszámolók?

Mivel a katonai vezető Séregon ezért hozzá intéztem kérdésem.

-Igen úrnőm, már előkészítettem őket.

Körbenéztem. De nem láttam semmilyen papírokat?

- És hol vannak?

-Még fent a szobámban úrnőm!Azt gondoltam majd akkor hozom...

-Azt gondoltad?...hmm

Közben lesétáltam közéjük a trónról.

- Szeretnéd megvárakoztatni a vendégünket? És mi van ha már most itt van? Megérkezik és te majd eszeveszettül rohangálsz majd?

Megragadtam a torkát és megszorítottam.

- Ha nem lennél ilyen szép. Már rég megnyúzattalak volna. Eredj!

S egy kisebb lökéssel hátra taszítottam. Ő elfutott.

- Caleron . Mit jósolnak érzékeid?

Azt tudni kell róla ,hogy bár nem volt mágus. De mindig is az szeretett volna lenni. Egész életében a mágiát kereste. Sauron egyszer aztán alkut kötött vele ,ha megöli szüleit és összes rokonát, ő cserébe mágikus képességeket ad neki. Az ifjú égett a vágytól ,ezért nagy nehezen de kiirtotta a családját. A legnehezebb kishúga volt, aki mindössze 3 éves volt. Amikor neki is a torkát szegte, a teste égni kezdett és fekete írások égtek a bőrébe,húsába. Az ígéret beváltatott, s ő képes volt a jövőbe látni. Azóta persze a sötétség rátelepedett a lelkére is, bőre megfakult és haja kihullott.

- Pozitív válaszokat kapsz majd, felség!

Elégedettség ült az arcomra.

-Ahogy látom minden kész.

Visszamentem a trónszékre és nyugtázva ezt leültem. Igen, most már jöhet a boszorkánykirály...
Vissza az elejére Go down
Angmari Boszorkánykirály
Lidérc
avatar

Hozzászólások száma : 6
Tartózkodási hely : A homály földjén
Mottó : Te ostoba! Férfi engem meg nem ölhet!

TémanyitásTárgy: Re: Trónterem   Csüt. Dec. 12 2013, 13:34

Sauron visszahívta nyugatról a gyűrűlidérceit. Leghalálosabb szolgái pedig késlekedés nélkül fogadták uruk parancsát, s éjjelt, nappalt nem ismervén vágtattak vissza Mordorba.
A nagyúr érzi az egy gyűrű jelenlétét nyugaton, de azt is, hogy az ellenségei is odacsoportosítják erőiket. A sereg még nem áll készen a háborúra, így még nem volna bölcs felfednie harcosait. Így hát nyugaton most a kivárás taktikáját alkalmazza a nagyúr. Had jöjjenek közelebb! Kis szerencsével Gondor igénye szerint megszerzi, s akkor semmi sem állíthatja meg a nagyurat bosszúja kitöltésében.
De most azonban a Lidércekre új feladat vár. Élükön kegyetlen vezérükkel az Angmari Boszorkány úrral Dawmarba indultak. Sauron egyik uralkodó szolgája, meggyengülni látszik a helyi belviszályok okán.
Tizenegy napi vágtát követően meg is érkeztek, az egykor jobb napokat is megélt királyság földjére, de pihenni egy pillanat erejéig sem álltak meg, nem is szükségük.
Lassítani sem igen lassítottak, míg meg nem pillantották Bethidam Dur-t a Császárné fővárosának kapuját. Megjelenésükre, az őrök pillanatok alatt nekiláttak a hatalmas ajtó kinyitásának, hogy az egy pillanat erejéig se tarthassa fel a kilenceket.
Nem is sokkal ugyan, de a kapu kinyílt a Boszorkánykirály s nyolc lidérctársa elött, ám ők tovább vágtatnak, s a város főterén, állapodtak meg lovaikkal. A kilencek érkezésére, a lakosság, hanyatt-homlok iszkolásba kezdett, s mire lovaikkal megálltak már csak a kopott köveket lehetett látni a főtéren, embert egy szált sem.
A fekete lovasok vezetője lassan körbenézett a főtéren, majd végül a vár csarnokának bejáratához szegezte. A csarnok ajtó elött két őr állt mereven, de jól láthatóan, hogy a félelem a lelkükig ette be magát. A lidércek egymást szinte követően szálltak le lovukról, majd elindultak uruk mögött a csarnok felé. Lovaikhoz egy földi féreg, sem mert megközelíteni, nem is kellet, hiszen az állatok engedelmesen félre húzódtak a térről a karám felé, oda azonban nem tették be lábaikat.
A lidércek kimért léptekkel haladtak a téren, élükön vezérükkel. A lidérckirály a csarnok kapuja elött álló lépcsősorok legelső fokánál megállott, se feltekintett a várra. Az egykor fényes és örömteli udvar s a várkastély egy régi letűnt kor maradványait néhol még őrizte, de elvesztek a sötétségben mely az óta rátelepedett a helyre, s ugyan ez a császárné népére is igaznak bizonyul. Amikor a Lidércek kapitánya megállt, az őrökben egy pillanat erejéig, megrezzentek, s millimétereket próbáltak odébb araszolni, távolabb a lidércektől, s attól a rettenetes érzéstől, mely a közelükben van.
A fekete kapitány végül visszafordította tekintetét a csarnok felé, s elindult. E pár pillanat alatt elhatározta magában, hogy nem akar, több időt itt tölteni mit meg kíván a feladata.
A súlyos páncélcsizmáik kopogása, visszhangot vert a csarnok üres terében, jelezvén a trónteremben lévőknek: Vendégeik megérkeztek!
A Trónterembe lépvén, egy pillanat alatt, megfagyott bent a levegő, s csak a Kilencek csizmáinak dobogását lehetett hallani. Végül nem sokkal a Császárnő elött állt meg az Angmari Boszorkányúr. Emphussatól nem messze két alak állt még, mind kettő jól érezhetően rettegett a látványunktól, de még magán a császárnén is felfedezni vélt némi megrettenést a lidérc. Nyilván azt gondolta, hogy csak egymagában érkezik, se nem mind a kilenc király.
Az Angmari úrral Sauron tisztán közölte a tényeket, s megparancsolta neki, hogy rakjon rendet a szolgájának háza táján. Ehhez azonban szükség van mind a kilenc lidércre, hiszen együtt erősebbek, mint akármilyen lázadó sereg.
Morgomir nem sokkal mögöttem haladt eddig, s most nem sokkal mögöttem kilépett a lidércek soraiból.
Megszemlélte maga is az öreget, s a csuklyás alakot is. Tekintete egy pillanat erejéig még a terített asztalnál is időzött, majd kilépett tett egy lépést a császárnő felé.
- Látom, továbbra sem tudsz elszakadni a halandó léttől. - Szavaiban jól érezhető volt a megvetés. Igaz magam sem tartottam sokra őt, s Sauron sem tartotta többre egy szolgánál, de Morgomirban sose volt meg a képesség, hogy ezt titkolja. Megvette s semmibe se nézte Emphussát, hiszen az semmit sem konyított a harchoz és a háborúhoz. Maga a boszorkánykirály is ugyan ezen okos, s még a nő túlzott önteltsége okán vetette meg Emphussát, de véleményét sosem kötötte más orrára. Jelen esetben azonban ő maga is a terített asztalok felé fordította tekintetét, majd vissza a Császárnőre. Hogy ez most inzultáció óhajt lenni, vagy egy apró malőr? Lehet, valami maradvány az elméjében, hogy a vendéget terített asztallal s minden földi jóval kell várni. Nem először járt már nála a Boszorkány király, s megtanulhatta volna már, hogy a Lidércek már nem e világba tartoznak. Se nem élők se nem holtak, s már nincsenek olyan igényeik, mint az egyszerű halandóknak vagy az olyan szolgáknak, mint neki.
Vissza az elejére Go down
Empress Emphusa
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 11
Mottó : A sötét azért van ,hogy rendet tegyen a fényben és elpusztítsa azt

TémanyitásTárgy: Re: Trónterem   Csüt. Dec. 12 2013, 18:31

Az egész vár visszhangzott, mikor a Boszorkánykirály érkezett. Valahogy az emberek,szolgálók lelkébe félelem költözött. Igen, sokan félnek tőle. De én magam egy puszta szolgának tartom csupán, aki Sauron bábja, mintsem hű szolgálója, mint én...
A trónszékemen ülve, hallottam ahogy kinyílik a trónterem kapuja. A félelem a tetőfokára hágott, mindhárom erős és sokat látott szolgálóm, mélyen vette a levegőt és nagyokat nyelt. Persze azonnal a földre estek és üdvözölték. Ám nem ő volt az egyetlen ,aki érkezett. Mind a kilenc eljött. Amikor ezt megláttam, nagyon elcsodálkoztam, már már félelemnek látszhatott kívülről. Ohh...a tökély. Mindenki egy helyen. Morgomir úgy hallottam, nem csíp mert nem értek a harchoz, meg persze nem vagyok lidérc és nem hajolok és esdeklek amikor meglátom. Az igaz hogy nem az én asztalom a háborús stratégia, de kisebb harcokkal eddig is elboldogultunk. Ám ez már túlnőtt rajtam. Morgomir mi tagadás nagy harcos, ám az uralkodáshoz meg ő nem ért. Éppen ezért bízta rám Sauron ezt a földet. Ha ő lenne itt az úr, még ennyi sem maradt volna ebből a Birodalomból. Túlságosan veszélyes egy nemlétezőt a létezők élére állítani.
A Boszorkánykirályt azonban tisztelem, erőteljes, és megfontolt. Egy jó vezető erényei.A sötét lelkét már innen érzem, oly melengető.
Sokat láttuk már egymást, pontosan tudtam ,hogy ők nem esznek. És imádom ingerelni Morgomirt. Nem is csodálkoztam ,amikor megjegyzést tett:

- Látom, továbbra sem tudsz elszakadni a halandó léttől.

Ha most gyilkolni lehetne a szemmel,  már rég halott lennék. Bár ő tudja ,hogy engem senki nem tegezhet, ő csak azért is ezt csinálja. Állandóan, úgy látszik ezzel szeret bosszantani. Tekintélyesen felálltam, és Fekete nyelven köszöntöttem őket:

- Mir mang, Shatrang Bujar agh Kaler.
(Üdvözletem ,Boszorkánykirály és lovasok.)

Mélyen meghajoltam a Király előtt, ám a többieknek egy fejbiccentést küldtem csupán.

- Bocsássák meg, pusztán illendőségből terítettem meg az asztalt. Én így várom a  barátokat.


S ekkor erőteljesen a Morgomirra néztem és sandán rámosolyogtam.Majd elkaptam tekintetem:

- Elnézést a sürgetésért, de a köntörfalazás helyett egyből a lényegre térnék. Ha bármi óhajuk van, közöljék. Tőlem ,ha úgy tetszik megölhetnek egy-két szolgát. Jó mulatság.

Visszaülök a trónszékbe.

- Rrau poshat, shlou dorak drâ.
(Foglaljanak helyet,ha úgy kívánják)

S mielőtt belekezdenék megvárom lehet van valami mondandója számomra a Boszorkánykirálynak.[/b][/color]

//fekete beszéd:-
http://www.angelfire.com/ia/orcishnations/englishorcish2.html //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Trónterem   

Vissza az elejére Go down
 
Trónterem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» A trónterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Középfölde :: Más tájakon :: Dawmar :: Bethidam Duhr-
Ugrás: