Szürke Gandalf A Fehér Tanács tagja
Hozzászólások száma : 151 Tartózkodási hely : Középfölde Mottó : Egy mágus sosem késik, Zsákos Frodó. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar.
| Tárgy: Faineth és Legolas Szer. Márc. 27 2013, 23:09 | |
| Harlindon tündevárosa a Lún öböl déli partján.
A hozzászólást Szürke Gandalf összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 17 2018, 00:47-kor. | |
|
Faineth Tünde
Hozzászólások száma : 45 Tartózkodási hely : Amerre a szél visz Mottó : Az álom nem tolvaj, aki ellopja a fele életünket, hanem áldott tündér, aki mentül hosszabban időzik nálunk, annál inkább meghosszabbítja az életünket.
| Tárgy: Re: Faineth és Legolas Szomb. Márc. 07 2015, 23:19 | |
| Legolas & Enaid Az ég narancsosan tündöklött, azt a néhány fehér felhőket is átszínezte a maga kedvére. A szél erősen, még is lágyan fújt, kitartásával partra segítette a hatalmas, kék tenger fehéren habzó hullámait, amelyek játékosan, csúfondárosan, kissé torzan tükrözték vissza a napot, és a holdat. Apróbb és nagyobb halak úszkáltak a sekély vízben, fürgén játszottak egymással és a hullámokkal. A tengerparti homokban néhány rák oldalazott a víz felé, hátukon nedves homokkal. Az egyiküket egy lecsapó sirály elkapja, s jó ízűen elfogyasztja. Elmosolyodom. Én a homokon túl üldögélek a fűben, egyedül. Végre, egyedül... Most ismét kalandozós kedvemben voltam, így a vacsora után ismét kiszöktem Harlondból, miután a mesterem elbúcsúztatta elhajózó ismerősét. A szokásos kalandorruhámat öltöttem fel: Egy barna, magas szárú csizma -amely jelenleg mellettem pihent a fűben-, egy barna, lábaimra simuló, kényelmes nadrág, amiben tudok futni, mászni, harcolni ha kell, ez egy barna bőrövvel van az oldalamra rögzítve, melyen egy tőr és egy rövid kard függeszkedik. Egy zöld ing, egy barna, kopottas, megviselt köpeny, melynek nagy csuklyája van -s amely most a földre van terítve, azon ülök- és egy maszk, amelyen csak a szemeimnek van lyuk -jelenleg az is mellettem fekszik. Hófehér hajam befonva lóg hátamra, csak egy-két rakoncátlan, rövidebb tincs hajlik az arcom elé, ahogy a szél játszik vele. Végül felkelek, s ott hagyva azt a néhány dolgomat lesétálok a partra. Mezítelen lábfejemet beletúrom a puha, meleg homokba. Ahogy egyre lejjebb ásom, úgy lesz egyre hidegebb. Végül kihúzom, s a vízhez sétálok, s ahogy figyelem a hullámokat, eszembe jut egy dal, amint egyből neki is állok énekelni, miközben hagyom, hogy a hullámok elérjék és lemossák a lábamat.
"An Elven-maid there was of old, A shining star by day: Her mantle white was hemmed with gold, Her shoes of silver-grey.
A star was bound upon her brows, A light was on her hair As sun upon the golden boughs In Lórien the fair.
Her hair was long, her limbs were white, And fair she was and free; And in the wind she went as light As leaf of linden-tree.
Beside the falls of Nimrodel, By water clear and cool, Her voice as falling silver fell Into the shining pool.
Where now she wanders none can tell, In sunlight or in shade; For lost of yore was Nimrodel And in the mountains strayed.
The elven-ship in haven grey Beneath the mountain-lee Awaited her for many a day Beside the roaring sea.
A wind by night in Northern lands Arose, and loud it cried, And drove the ship from elven-strands Across the streaming tide.
When dawn came dim the land was lost, The mountains sinking grey Beyond the heaving waves that tossed Their plumes of blinding spray.
Amroth beheld the fading shore Now low beyond the swell, And cursed the faithless ship that bore Him far from Nimrodel.
Of old he was an Elven-king, A lord of tree and glen, When golden were the boughs in spring In fair Lothlórien.
From helm to sea they saw him leap, As arrow from the string, And dive into water deep, As mew upon the wing.
The wind was in his flowing hair, The foam about him shone; Afar they saw him strong and fair Go riding like a swan.
But from the West has come no word, And on the Hither Shore No tidings Elven-folk have heard Of Amroth evermore."
| |
|