Shew Nisco

Név: Tharon fia, Shew
Becenév: Nisco
Nem: férfi
Kor: 30
Faj: ember
Hűség: Független
Play by: Luke Evans

Külső jellemzés: Nagyjából 190 cm, ehhez képest testalkata vékony, bár így is nagy erő lapul benne. Haja sötétbarna, göndör fürtjei a háta közepéig ér. Arca sápadt és karakteres, így sok nő szeme csillant meg rajta. Szeme sötétzöld színű. Szája környékén vastag körszakáll van. Ruházata barna posztó ingből, fekete csuklópántból, ugyanilyen színű nadrágból és bakancsból áll. Hátán kétkezes kéken csillogó pengéjű hosszú kard van. Lábbelijének szárában vadászkés lapul.

Belső jellemzés: Jó tulajdonságainak számít, hogy bátor, éles szemű és kitartó. Azonban zsémbes természetes, állandó morgolódását bármely törpe megirigyelhetné. Szereti a történeteket, a fegyvereket és a lovakat. Az orkokat gyűlöli és a tündék sem állnak a szívéhez közel.


Előtörténet:

Nem sokkal Völgyzugolytól álltunk le pihenni a társaimmal. Négyen voltunk. Khai, aki saját bevallása szerint féltünde, Norme, a gondori kereskedő és Saidon, a titkolózó férfi. Soha nem mondta el, hogy honnan származik. Rajtam és Saidonon kívül a többiek nem voltak harcosok. Csöndesen vártam, a jelre. Utáltam magam ezért, de muszáj volt megtennem. Azt a feladatot kaptam, hogy törjek be Völgyzugolyba, ezzel a három szerencsecsomaggal. Sokak fején átfuthat a különböző gondolat:"megéri magunkat megöletni?" Mivel nincs már veszteni valóm, beleegyeztem mikor egy csuklyás fickó elénk dobta az igencsak tömött arannyal teli zsákot. A többiek nyál csorgatva fogadták el az ajándékot én azonban igencsak szúrós szemmel néztem. Engem nem könnyű átverni. Végül a fickó, míg a többiek távol voltak, egy külön zsákot adott nekem és megígérte, hogy vállalja a nehézségeket, ha elkapnának minket. Az arcomra eléggé savanyú kifejezés csúszott, de végül beleegyeztem. De még mindig ott volt az a nagy baj amire számítanom kellet:
Lehetetlen feladat.
De azóta nem érdekel, hogy megölnek-e vagy sem, hogy meghalt a húgom. Mikor lerohanták a falunkat az orkok, a nekünk segítő tündék nem engedték, hogy megmentsem. Az egyetlen akkor még élő rokonomat.
Saidon egy fán ült és figyelte az őröket. Majd hosszú figyelgetés után a következőt mondta:
- Eltűntek az őrök. Nem merem lefogadni, hogy nincsenek ott.
- Biztos ott vannak.- motyogta Norme.- Hogy jussunk be?
Saidon mély levegőt vett majd levette a hátáról az íját.
- Lelövöm őket.
Félve néztem őket majd felálltam és keserűen felmordultam.
- Én...nem.
- Mi nem?- vonta fel a szemöldökét Khai.
Hátráltam két lépést.
- Én nem teszem meg. Gyűlölöm a tündéket, de ennyire nem. Nem vagyok bolond. Ha akarjátok tegyétek meg egyedül.
Saidon arca elborult.
- Ezt most nem mondod komolyan.
Mély levegőt vettem majd bólintottam.
- De igen. Ha kell elteszek láb alól bármilyen embert, de tündéket?! Tündéket? Nem vagyok bolond!
Saidon megforgatta a szemét.
- Rendben. Akkor tűnj innen! De most.
Rövid ideig egymást néztük majd bólintottam.
- Itt sem vagyok.
Azzal felvettem a táskám és a lovamhoz léptem.
- Ha túlélitek, találkozzunk a Félszemű Árusban.
Azzal ellovagoltam. Mint kiderült ők sem tették meg. Vagy, ha mégis már a föld alatt lehetnek. Nem láttam többet egyiküket sem.