Rinsereg

Név: Rinsereg, Rahir fia
Becenév: Rinsereg,
Nem: férfi
Kor: 77
Faj: Ember, Dúnadán
Hűség: Független
Play by: -

Külső jellemzés: Magas, vállas alak, kopott, fekete köpenybe burkolózva. Korát megmondani nem lehet, se nem öreg, se nem fiatal. Ruházata egykoron a fekete mindent elnyelő mélységét mutatta, mára már kopott, majd hogy nem sötét szürke. Bőr vértjén is látszik már az idő vas foga, ám még a mai napig jó szolgálatot tesz neki, ugyanúgy, mint az alatta hordott sodronying. Arcának vonalai élesek, ám kifinomultak, mint a sziklába vésett hősök ábrázata. Sötétbarna haját hátrakötve hordja, szakálla dús, de a törpökével nem vetekedhet. Ezen egyhangú színek kavalkádjából egyedül a mindig fürkésző, és szinte kiismerhetetlen zöld tekintet tűnik ki. Oldalán kardja kíséri mindenhova, mely nem kimondottan szépségével, inkább élével kér tiszteletet.

Belső jellemzés: Csendes, néha túlságosan is. Ha pedig szóra nyitja száját, röviden, lényegre törően beszél. Ugyanakkor ezen némasága nem érdektelenségből adódik, hanem figyelemből. Mindig fülel és figyel, hogy semmi se érje meglepetésként. Módszeresen, nagy fegyelemmel és renddel végez mindent, lehetőség szerint hiba nélkül. Ám nem mindenkivel ilyen hűvös és távolságtartó. Azon kevesek, akiket aránylag közelebb enged magához, azok ismerik néhány más tulajdonságát. Hogy tud bőbeszédűbb is lenni, esetleg viccelődik is, ha akar. Tudják, hogy nem szeret ölni, főleg szükségtelenül. És azt is tudják róla, hogy rendre való törekvése néha már a bogarasság határát súrolja.


Előtörténet: Valamivel több, mint három emberöltővel ezelőtt, egy nyári napon jött világra a Fehér-hegység nyugati lankái közelében Rahir, a kis törzs vezetője, és Élenna elsőszülöttjeként. A korai gyermekkor homályának végén született öccse, Aralomir. Ez a legkorábbi emléke, amire tisztán vissza tud emlékezni, mivel a világrajövetelkor annyira kíváncsiskodott, hogy átvitték a legközelebbi szomszédhoz, és ott vigyázzanak rá. Sokáig nem értette miért volt baj az, hogy csendben állt és figyelt, még útban se lehetett. Ám végül beérte annyival, hogy valószínűleg nem gyereknek való volt a látvány. Gyermekkora a többi hasonló aprólékéval megegyező volt. Játék, tanulás és egy kis munka. Tanulmányai során pallérozta elméjét, valamint megtanulta a vívás és íjászat alapjait. Apja sokat volt távol, folyton kóborolt, így a tanítások nem túl gyakoriak, viszont alaposak és kimerítőek voltak. Apja sokszor mondta, hogy a neveknek jelentése van, mindenkinek a nevében van az életútja. Ezt azon a végzetes napon értette csak meg, amikor a törzset támadás érte. Meglett férfi volt már, mikor orkok egy hordája rajtuk ütött. Kardjával a betanult mozdulatokkal, szinte gondolkodás nélkül, szinte nyugodtan küzdött. Hűvösen, hideg vérrel. A rajtaütésben a törzs nagy része, köztük anyja Élenna is odaveszett. Nehezen bocsátotta meg magának, hogy nem küzdött jobban, nem pusztított el még több ellenséget, mert talán úgy elkerülhető lett volna a tragédia. A holtak eltemetése után megmaradt törzs kettészakadt. Maradni senki nem akart, voltak akik menekülni akartak más törzsekhez, és voltak akik új helyet akartak keresni maguknak. Ő az utóbbiak közt volt, és ez a csoport volt kevesebb létszámban. És így kezdődött vándorlása Középföldén, ami nem sokkal a tragikus események után ismét rosszra fordult. Apja, Rahir, belehalt a bánatba, hogy elvesztette otthonát, népét és feleségét. Kívánsága az volt, hogy Élenna mellé temessék, és ezt ő és öccse teljesítette is a velük megmaradt vándorlókkal együtt. És mivel ő az elsőszülött fia a vezetőnek, helyét neki kell átvenni. Szülei sírjánál fogadta meg, hogy addig nem nyugszik, míg az árnyak el nem tűnnek Középföldéről, és míg mindenki békében nem élhet, hogy mással ne eshessen meg, ami vele történt.