Agnosh

Név: Agnosh
Becenév: Sírásó
Nem: Férfi
Kor: 25
Faj: Ember
Hűség: Független

Külső jellemzés:
170 cm magas és közel 69 kg-os súlyával nem nagyon tűnik ki a tömegből. Haja sötétszínű, míg a szemei sárgásak, amik ide-oda mozognak szemüregében minden részletet jól megjegyezve és aminek a mélyén mintha égne valami. Hideg fénnyel, kitartóan és könyörtelenül. Nem sokan tudják vele tartani a szemkontaktus. No ez persze arcának berendezkedése miatt is lehet. Nem épp a szépség bálványa. Arca tele ragyákkal és kelésekkel, amit rőt színű ritkás szakállal takargat. Habár különösebben nem érdekli a külseje. Haja azért elég sűrű és hátul összefogja. Fogsora kissé megritkult és sárgák. Szájszaga áporodott. Ha az ember szeme kissé lejjebb siklik, akkor feltűnhet neki, hogy elég vékony és hosszú ujjai vannak. Ha szépséggel nem is, de ügyes ujjakkal megáldotta az ég.
Külső megjelenése leginkább így egy kolduséra emlékezteti. Ezen a képen a foltozott és szakadt, poros ruházata sem segít. Ettől függetlenül nem fázik bennük és kényelmesen el tudja végezni a munkáját. A göncei alatt bőrvértet visel, ami ellenben igenis jó állapotban van.
Ruhájában ezen kívül még mesterségének különböző kellékei lapulnak. Folytózsinor, néhány tőr, dobókések, tolvajkulcs és egy-két fiolányi méreg.
Belső jellemzés:
Ahogy a külseje, úgy a jelleme sem kellemes. Goromba és tuskó. Senkihez nem tud közel kerülni, de nem is akar. Talán valamikor kedves is tudott lenni, de mára ez a kedvesség kiégett belőle. Hideggé és könyörtelenné vált. Már csupán a bosszú hajtja, hogy megfizessen azoknak, akik ártottak neki. Aki elvették mindenét és akik a mélybe lökték. De ők még nem tanulták, hogy ha valaki sokáig néz le a mélységbe és sötétségbe, az egy idő után visszanéz. Átöleli és erőt ad neki. Gyűlöli a fehér várost és annak minden piperkőc lakosát. Főleg a púderezett dámákat és a véres munkával fényesre suvickolt páncélba bújtatott lovagokat. De egyenlőre kisebb győzelmekkel is megelégszik. Megtanult türelmes lenni. Órákig gubbasztani egy árnyékos sarokban a megfelelő pillanatra várva. Információt gyűjt és élezi a pengéit. Közben pedig aki megfizeti, annak gyilkol, információkat gyűjt vagy kreál. Sötét világban él, de nem bánja. Most már élvezi, hogy ő a mumus, amivel a rakoncátlan gyerekeket rémisztgeti, akitől mindenki undorodik és megvetéssel tekint le rá. Hisz így nem láthatják valódi erejét. És nem kukucskálnak be a köpenye alá, hogy vajon mi lapul ott.

Példajáték:
A fehér várostól, azaz Minas Thirith-től pár napnyi járásra található egy kisebb halászfalu. Már sötét éjszaka volt és csak úgy dörgött az ég, villámok hasították át a sötétséget és zuhogott az égi áldás. Aki tehette nem tartózkodott kinn ilyen ítélet időben. A legtöbben a helyi fogadóban iszogattak, néhány vedeltek és beszélgettek. Ki-ki igyekezett túlkiabálni a többieket. A fogadós, pocakos nagytokájú és táskás szemű óriás rohangált a fel alá, hogy kiengesztelje a falusi törzsgárdát. Rég volt már ilyen jó éjszakája. Érezte, hogy most végre megszedheti magát és kicsit talán azok a pióca uzsorások is leszállnak róla.
Ekkor nyílik az ajtó és egy idegen bő köpenybe bújt idegen lép be a kinti idő elől. Látszik rajta, hogy az este nagy részét kinn töltötte. Bocskora és köpenye alja sáros, míg többi része vizes és rongyos. A fogadós máris ott terem előtte. Szája kissé torz, de mégis barátságos vigyorba áll. Jól begyakorolt mozdulat ez.
- Üdvözlet nálunk, a Táltosban. – kezd bele szokásos monológjába. – Mibe…
Folytatná, de ekkor jobban is szemügyre veszi az idegent. Lelkesedése alább is hagy azonnal. Hisz egy szakadt ruhába bújt koldus áll előtte. Biztos szaga is lenne, ha a szaglása nem tompult volna el a sok év alatt. A koldus szájában ráadásul egy pipa izzik és elégedetten fújja ki a szürkés füstöt.
- Na itten ozt koldusokat és csavargókat nem szolgálunk ki. – mondja piros arccal. – Kívül tágasabb. Szóval mész magadtól, vagy én vágjalak ki a sárba.
Ekkor valami megcsillan az idegen kezében és elkezdi vékony ujjai között pörgetni. Egy érmét pörget, ami ráadásul halvány sárga fénnyel tükrözi vissza a lámpások fényét. A csuklyát hátrahatja és belenéz a fogadós szemébe. Szája torz vigyorra húzódik.
- Nocsak, nocsak. – szólal meg mély, karcos hangján Agnosh. – Szóval ez a fogadó nem tart igényt az aranyaimra? Jól mehet az üzlet fogadós uram.
A pocakos gyorsan el is kapja a tekintetét és tördeli a kezét.
- Elnézést jó uram. – mondja. – Csak tudja, nem láttam a szakadt ruházata miatt. De talán tudok magának hellyel szolgálni.
- Remek. – mondja most már komor hangon. – Két személyre. Vendéget várok. Nesze.
Mondja, majd felé pöcköli az érmet. Ha jobban megnézné a fogadós látná, hogy egyes részek sötétvörös színűek. Persze a pénznek nincs pedigréje.
- Öh… Rendben van. – makogja az orra alatt.
Ezt követően megy és felszabadít két helyet. Az utazó mögötte halad és közben persze felméri a terepet. Nem lát senkit, akitől csak egy kicsit is tartania kellene. Így amint felszabadul a hely le is huppan az egyik székre és ismét a pocakos fogadós felé fordul.
- Ételt és bort. – adja le röviden a rendelést.
Ezt követően már nem is figyel rá, hanem felteszi sáros a lábát az asztal tetejére és rágyújt a pipájára. Kissé már megviselt alkalmatosság, de még teszi a dolgát. Megtömködi dohánnyal, majd az asztalon lévő gyertyával meggyújtja és elégedetten fújja ki a füstöt.
A kiadós vacsorát már régen megette, ráadásul a kancsó bor vége felé jár, amikor megérkezik a várva várt vendége. A vendég az ő szöges ellentéte. Minőségi és feltűnő ruhákban jár. A köpenye is elsőrangú. Mindenkitől tartja a pár lépés távolságot, mivel irtózik az itt összegyűlt aljanéptől. A szája elé is egy illatosított kendőt tart. Úgy tör magának utat a tömegen. a látszólagos törékenysége azonban senkit se tévesszen meg veszedelmes egy ellenfél. Legalábbis így hallotta róla a mendemondákat.
- Azt hiszem téged kereslek. – szólal meg az asztal előtt.
- Az attól függ. – mondja.
Közben egyik ujjával kipiszkál egy fogai között ragadt húscafatot és köp is egyet a döngölt agyag padlóra.
- Miért is keresel?
- Munkám lenne a számodra. – felel a kérdésre.
Agnosh száján elégedett mosoly tűnik fel.
- Akkor hát foglalj helyet. – mutat a vele szemben lévő székre.
Egyik keze biztonság kedvéért az asztal alatt marad mindvégig, ahol is az egyik élesre fent és méreggel megkent penge pihen.
- Miről is lenne itt szó?