Barklay

Név: Barklay, Gein fia
Becenév: -
Nem: férfi
Kor: 32
Faj: ember
Hűség: a szabadság és a jóság védelemezése, béke megteremtése
Play by: -

Külső jellemzés: Általában hosszú a haja és van egy kisebb szakálla, nem volt mostanában sok ideje arra, hogy rendbe tegye a külsejét.
Szakadt ruhákba vértekbe jár amit talál, vagy amit adnak neki.
Barna haj és szem, a bőre színe átlagos, a magassága 1,8 méter.

Belső jellemzés: Intelligens és komoly. Nagyon kevesen mondhatják el róla, hogy látták már mosolyogni. Persze érti a viccet, de ő komolyan veszi a helyzetét és nem viccelődik. A tekintetéből kiolvasható a sok szenvedés melyeket az élete során szerzett. Hűséges és általában sohasem kétszínű. A barátai és szerettei védelme számára a legfontosabb. Nem túl szerelmes jellem.

Előtörténet vagy szerepjáték példa:
-Minden ami jó, minden romba vész, harcolj fiam, s hozd vissza a békét!  Apja szavai, mely élete egyik mottója.

Dawmarban született, Silmarwen városában. Az anyja és apja szegények voltak, a fölművelésből tartották fenn magukat. Születésekor az országban dúlt a háború.
A fiú sohasem élhetett békés, normális életet,
folyton menekülniük kellett.
Egyik faluból a másikba. Az anyját egy orktámadás által érte a halál, az apja pedig egy csatában esett el. Csak a nagybátyja létezéséről tudott, aki rögtön a fiért is ment.
Teltek múltak az évek, s Barklay felnőtt. Közben a háború befejeződött és minden visszatért az eredeti kerékvágásba. Legalábbis azt hitték...

Mint minden tinédzser ő is lázadozott. Későn ment haza, a barátaival garázdálkodott. Majd megismerkedett Anne-el. Barna haj, ébenkék szemek és gyönyörű arc. Nagyon kevés ember mondta volna a lányról, hogy ember.
Szinte tündei szépséggel bírt.
A fiú rögtön belé szeretett, ám ára volt a szerelmének, ugyanis más is pályázott a lányra.
Ethan, a szomszéd fiú, akiről nagyon sok rossz hír terjengett, szóval ő is magáénak akarta tudni a lány szívét. Kakasviaskodás kezdődött, mindegyikük meg akarta szerezni Anne-t. Végül sok veszekedés és veszteség árán, de Barklay győzedelmeskedett. Anne is belé szeretett időközben.
Máig emlékszik arra
a verőfényes napra, amikor a naplementében a
kedvenc tavuknál megkérte a kezét. Füstöt illat volt, a kéményekből jött. A lány igent mondott.
Ez volt élete utolsó nyugodt napja. Másnap ugyanis a lány eltűnt. Nem csak ő de az egész családja.
Barklay arra tette fel az életét, hogy megtalálja. Az összerámolt szobában talált rá egy kiindulópontra, egy levélre, melyben titkos információk szerepeltek és volt egy város név is benne.
A férfi heted hét határon át tartó kalandja kezdődött, végigbarangolta a hegyeket és síkságokat, a legfélelmetesebb erdőkbe is elment. Faluról falura, városról városra járt. Közben egyre jobban észlelete, hogy a
Birodalomban nem úgy mennek a dolgok, ahogy annak lenni kéne. A gazdagok minden településen elnyomták a szegényeket, akik földet műveltek és megpróbáltak élni.
Szabályok és rendeletek nehezítették a hétköznapiak sorsát.
Barklay számos emberrel, tündével és egyéb lénnyel találkozott útja során. Barátokat, szövetségeseket és ellenségeket is szerzett.
Az átélt élményei pedig megrázóak és lélektörőek voltak, csak nagyon kevés jó emléke volt.
A zsarnoki Császárnő rendelkezései és növekvő hatalma ellen semmit sem tehetett.
Az út vége fájdalmas volt.
Az összes nyom a fővárosba vezetett. Itt tudta meg az igazságot a lányról és sok minden másról.
Elmesélték, hogy az apja nem csatában halt meg, hanem a Emphussa árulását követően őt is lemészárolták a kastélyban, szegény elvileg nem is tudta
mi történt vele.
A szerelme és annak családja pedig az útjában volt a
Császárnő egyik talpnyalójának, így eltüntették őket.
Anne-t egy máglyán égették porrá, s a hamvait egy tömegsírba helyezték.
Mikor égett egy kisebb ruhaanyag szakadt le róla, melyet egy asszony mentett meg, s adott oda Barklay-nek.
A ruhafoszlányt a férfi az asszony sírjához vitte, majd megfogadta, hogy bosszút áll a haláláért és felszabadítja a népét.
A városban megismerkedett az ellenálló
erők vezető alakjaival, s ő is csatlakozott a forradalomhoz.
Sok karavánra csaptak már le és muníciót is gyűjtöttek.
Az északi Talroh városában készülnek átvenni az uralmat, s megkezdeni az ellenállást, a Császárnőnek vesznie kell.