Ámor Mondujk

Ember Hozzászólások száma : 3

Név: Ámor Mondujk, Tugurán fia.
Becenév: Ámor
Nem: Férfi
Kor: 38
Faj: Ember
Hűség: Pillanatnyilag független
Play by: Tadanobu Asano (Mongol c. film főszereplője)

Külső jellemzés: A tőle megszokott - és a környezetétől elvárt - ruhákban jár, az az főként szőrmékben és saját maga által készített, vagy inkább vart ruhákban. Hideg környezetében nem is szokott más ruhára váltani, akkor persze igen, amikor már teljesen kilyukadt és elhasználódott a ruhája. Fején egy szőrmesapka található, ami hátul egészen leér a válláig, ezzel védve egyaránt a hidegtől illetve ha úgy van, akkor a napsütéstől is. Ruháit saját maga varrja, ezért van, hogy a megszokottól kicsit eltér, sokkal több szőrme van rajta a hideg miatt. A rohani emberek gyakran nézik valami fosztogatónak vagy egyéb haramiának, mivel nem szokták meg a vándorokat arrafelé, mármint az olyanokat akik ilyen elütötten, szokatlanul öltözködnek a rohani viselettől. Szürke nadrágját egy hosszú, térdig lelógó vörös ruha takarja el, ami fölött egy bőr mellény van, amit jobb oldalt összevarrt. A bőr mellény közepén egy acél korong van, ami - ugyan nem sokat -, de még jobban védi a mellkasát. A vörös ruhát egy öv tart meg, amire főként a tarsolyát rakja, ahogyan a szokása tartja, de a szablyája is rá van akasztva, illetve ha úgy van, akkor a puzdráját is azon tartja, ja éppen nem a lovával van. Hátán nagyjából fél embernyi bőr pajzs található. Alkarján szintén bőrből készült karvédők találhatóak, csakúgy mint a lábszárán.
Arca kissé ráncos a múltbéli események miatt. Hosszú haja és szakálla a népe körében nagy tiszteletet parancsol. Haja színe fekete, szeme színe sötétbarna.

Belső jellemzés: Nyugodt és békés ember, az idő adta lecke és tapasztalat megedzette a lelkét, amitől halk szavúvá és hidegfejűvé tette. Sokszor szeret inkább hallgatni és figyelni a körülötte lévő történésekre, mint beleavatkozni. Megtanulta, hogy ha egy nálánál sokkal nagyobb követ akar megmozgatni, egyedül nem lesz rá képes. Ezt egy rossz döntés alapján tanulta meg, amit nagyon sokszor észben tart és igyekszik tovább adni azoknak, akik erre kíváncsiak. Harcban általában kevés szenvedést próbál okozni az ellenfelének, de ez nem mindig sikerül. Gyorsaság és megfontoltság az ő fegyvere, ezért ha szúr, vág, ha kilő egy nyilat azt mindig a legpontosabb helyre próbálja bevinni.
Társaságban ha kell, vicces is tud lenni, de nem az a fajta aki egész nap csak fecseg. Ő inkább a visszahúzódóbb fajta.

Előtörténet: Egyedüli gyermekként született egy nomád emberi népcsoport tagjaként. Apja volt a törzsük sámánja, akit úgy neveztek hogy Tugurán. Anyja Dütri, a Tendzsit klánból származott, mint a Mondujk klán lánya, így amikor Ámor apja feleségül vette, a két klán, Tendzsit és Mondujk egyesült, így jött létre a Tendzsujk mint egyesült klán, ezzel még nagyobbra véve a lélekszámot.
Népük körében már megszokott volt a klánok egybeolvadása. Ezt általában házassággal, háborúval vagy közös belegyezés alapján lehet elérni. A háború illetve a magas rangú házasság a volt a nomád törzseknél a leggyakoribb. Ámor a Tendzsjük klán sámánjának fiaként nagyon sokat tanult az apjától, főként a bölcsességeit illetve a tőle tanult tapasztalatokat szerette hallgatni. Esténként rengeteg alkalommal, lakoma idején a jurtában lévő tűz körül mindig szerette a háborús meséit, amiket az apja át élt.
Gyermekkora viszonylag békében és normálisan telt, átlagosan a napból nagyjából 12 órát dolgozott végig, a többit pedig a tanulással illetve a szomszédos klánok, illetve ha úgy adta a szerencse, akkor a nagyobb városokat is meglátogatta, mint a karavánokkal együtt utazó.
Népének megszokott és kedvelt része volt a ló, mint hű társ, szinte mindenben. Lovat használtak a szántáshoz, vetéshez illetve az utazáshoz és ha úgy adta, a harchoz is. A nomád népek különleges harci technikáját, a lóról való nyilazást szinte minden ott élő nép használta és napi rendszerességgel. Vagy egymás ellen, vagy pedig a közelben ólálkodó banditák, fosztogatók és orkok ellen. Nem akadt ellenfelük a lovasíjászoknak azon a vidéken, de nem is nagyon hódítottak vele, mivel nem voltak annyian a nomádok, hogy egy várat is elfoglalhattak volna. Falvak ellen lett volna esélyük, de nem pusztítanák el az állandó, közelben lévő plusz kereskedelmi forrást.
Ámor ugyanakkor a közelharcot is nagy mértékben elsajátította, főként a karddal való vívást, de a szablyát jobban szerette. Gyorsaság és megfontoltság, ez a kettő volt az, amit a kardvívásnál, de úgy általánosságban meg kellett tanulnia. Nem szabadott sok fájdalmat okoznia senkinek akkor sem, ha az az ellensége. "Mindenkit megillet a fájdalommentes halál, az semmin sem változtatna, ha csak magunk öröm szerzésére tennénk borzalmasabbá mások utolsó pillanatait. " Mondta az apja.
Ahogyan telt és múlt az idő, Tugurán, Ámor apja meghalt. Mivel a közelben több rivális törzs is volt, akik nem nézték jó szemmel a Tendzsujk klán virágzását, szépen lassan el kezdték fosztogatni az utazókat és magát a Tendzsujk klán tagjait is. Ámor ezt nem hagyta. Összegyűjtötte a klán összes harcra képzett emberét és csapataival megütközött az ellenséggel. Sajnos a harc vereséggel zárult. Ámor a haragtól teljesen elvesztette az eszét, mivel akkor még-e téren teljesen tapasztalatlan volt és felbuzdulva azon, hogy megfizethet az őt fenyegető ellenségnek, nem vette észre a fenyegetést, amit saját maga zúdított rá a klánjára. Ámor azt hitte, összesen egy darab, piciny törzs kezdi el megfosztani őt a vagyonától és a könnyű győzelem után hazatér győztesen. Ám időközben nem vette észre a sokkal régebb óta jelenlévő veszélyt: Az orkokat.
Amíg Ámor a másik törzzsel harcolt, addig a közelben ólálkodó orkok kifosztották és jócskán megtizedelték a klán lakosságát. Mivel a harcra fogható férfiak elmentek, így a nők, öregek és fiatalok maradtak a táborban, akik kevés eséllyel tudták volna megvédeni az orkokól a tábort. A megmaradt táborlakók elvándoroltak és miután Ámor visszatért hozzájuk, savanyú szájízzel fogadták a visszatérését. Ámor megértette a hibáit. Hiába indult háborúba, hogy jót tegyen a népének, csak még nagyobb bajt csinált. Nem döntött megfontoltan, figyelmetlen és túlságosan forrófejű volt. Ez okozta annyi ember halálát, mind a csatamezőn, mint a táborban. Túl nagy fába vágta a fejszéjét, és rosszul is csapott oda vele.
Mivel továbbra is ő maradt a klán vezére, egy ideig még irányította a klánt, de időközben egyre jobban gyötörte a bűntudat, hogy nem neki való az amit csinál. Apja sokkal jobban csinálta volna. Ezt hallva az anyja, Dütri odament hozzá és így szólt:
- Apád sem volt különb a te korodban, Ámor. - Mondta. - Azok a mesék, amiket mondott neked a tűznél régebben, mind igazak voltak. Az ilyen hibákból tanulja meg az ember, hogy legközelebb mire figyeljen. A tapasztalatlanság az életünk része, apád ilyen tapasztalatokból lett az, aki.
Ámor ekkor kezdte megérteni, hogy ha a tapasztalan híján nem képes irányítani a klánt, akkor nem fog klánvezér lenni. Ekkor döntött úgy, hogy a vándor életmódot fojtatja, ezúttal egyedül, senki mással.
Tapasztalatot szerzett a külvilágról, rengeteg helyen bejárta már Középföldét, ahogy az emberek így nevezték. Találkozott már tündékkel, törpökkel, sőt még egy entet is látott az erdőkben. A tündékkel különlegesen jó viszonyt ápolt, rengeteg lóháton való nyilazásra megtanította egy két tündét, de cserébe ő is megajándékozták pár nyílvesszővel illetve egy tünde íjjal. Tőlük is tanult rengeteg harci technikát a kardvívással kapcsolatban.
A törpökkel sem volt másképpen, ők ugyan nem tartották sokra az íjat, ők inkább a kovács mesterségben voltak otthon. Kapott tőlük egy gyönyörű tarsolyt, amit mindig magánál hord. A dobófegyverekről is tanult egy-két dolgot, fejszét már tud hajítani. Mellesleg, ami a törpöknek a legjobban tetszett, az a kumisz volt, a lovas népek alkoholja.
Lovával, Tajgával nem tudott olyan vidéket mondani, ahova vele ne tudott volna eljutni, ami nem hegy volt. Volt alkalma beszélni varázslókkal, látta, hogy miként változtatják tűzzé a vizet és miként hamvasztanak el orkokat egy szempillantás alatt. Kitűzte feladatul, hogy amit megszerez tapasztalatot és tudást, azt megpróbálja minél több embernek átadni, hogy a későbbiekben jobbá tegyék azt a világot, amiben jelenleg élnek.

Ámor, Turugán fia!

Tetszett az előtörténeted. Smile

Az előtörténetnek megfelelő a hosszúsága, és tartalmazza mindazt amit tudnunk kell, azonban van néhány észrevételem, amit csak szeretnék elmondani neked.

- A törzsi szervezettel, amire építed a karaktered életét nekem semmi bajom nincsen, elvégre számtalan olyan terület van Középföldén (ahol a könyv és a film játszódik az csak a nyugati szeglete), ahol egyáltalán nincsen megszervezett állam, sem pedig király. Sőt, ötleted nagyon jó, mert Mordortól északra, a Rhún-vidéken, illetve attól keletre és még Rhovanion síkságain is létezhetnek ilyen klánok. Itt élhetnek emberek, akik valószínűleg úgy élnek, ahogyan a munkádban leírtad.
A probléma az az, hogy az előtörténetedben írtad a közelben lévő rohani településeket. ("...illetve ha úgy adta a szerencse, akkor a közelben lévő rohani falvakat is meglátogatta.") Rohan, mint azt gondolom te is jól tudod, az Anduin nyugati partjától húzódik el egészen Lovasvég rónáin át a Kapuig. A környező területeken vannak a Barnaföldek Emyn Muiltól északra, Emyn Muil, Nindalf, és aztán Gondor. Ezeken a területeken biztosra tudjuk, hogy nem élnek lovas törzsek, tehát ti elég nehézkesen tudtatok volna érintkezni a rohírokkal, ráadásul még az Anduinon is át kellett volna gázolnotok, ami nem a legegyszerűbb dolog. Persze nem lehetetlen a rohaniak meglátogatása, csak azzal a "közelben" szóval van bajom. Smile

Tehát a törzsekkel egyáltalán nincsen gondom, de a rohaniakkal való érintkezéssel igen. Kérlek ezt vedd majd figyelembe. (tehát azt az egy mondatrészt javítsd xD)

- A másik dolog, amivel semmi bajom nincsen, mivel előtörténeted így is elég jó, és tartalmas, az-az utolsó részben megírt találkozás a tündékkel, törpökkel és mágusokkal. Teljesen lehetséges, hogy találkoztál ilyen lényekkel, mivel (amennyiben törzsed Rhovanionban vagy a Rhún vidéken élt) nincsenek menthetetlenül messze, főleg egy gyors lovasnak, de hiányolom ezeknek a leírását. Kíváncsi vagyok, hogy ezek hogy is voltak. De mint mondtam ezek nélkül is jó az elősztorid, tehát egyáltalán nem kötelező hozzáírnod, csak ha akarod.

Tehát így állunk. Elvileg nem fogadhatnálak el, mert Saruman csoportjába tartozol, de a Fehér mágussal megbeszéltük, hogy ilyen helyzetekben kivételezhetünk. Tehát, miután kijavítottad a fent leírt problémát elfogadlak. Smile

Ember Hozzászólások száma : 3

Az előtörténet javítva.
(Hát eredetileg Rohavion vidékhez helyeztem ezeket a törzseket, Mordor felett, Rhűn vidéken. Csak azt meg nem írtam bele az előtörténetbe. )

Akkor egy rugóra jár az agyunk. Smile

Nos, immáron semmibe nem tudok belekötni, tehát belekontárkodva most Saruman dolgába, azt mondom:

Elfogadva!
Foglalj avatart, és irány a Játéktér!

» Elrond, Naltanáre és Ámor