Az Angmari Boszorkányúr

Név: Angmari Boszorkánykirály
Becenév: Lidérckirály, Boszorkány úr, Nazgulok ura, Angmar Királya
Nem: Férfi
Kor: Másodkor (Dátuma ismeretlen)
Faj: Ember… volt.
Hűség: Szauron vagyis hát leginkább az egy gyűrű.
Play by: -

Külső jellemzés: Hm… Nem is tudom, hogy igényel-e különösebb leírást a Boszorkány úr? Hisz mindenki tudja, hogy tulajdonképpen se nem élő se nem holt. Egy kísértet melyet az élő világ csak félelem és rettegés formájában érzékel. Azonban néha ettől több kell. A többi Nazgulhoz, vagyis gyűrűlidérchez hasonlóan, hogy látható alakja legyen fekete csuklyás köpenyt, páncélkesztyűt és csizmát visel, ám amiben eltér társaitól az a „koronája”. Nem átlagos kövekkel és drága ékszerekkel kirakott korona ez ám van olyan kirívó és tiszteletet parancsoló, mint drágábbnak tűnő társai. Fegyvereivel felvértezve pedig még a legbátrabb katonák szívébe is beköltözik a félelem, s eljön a rettegés. Másfél kezes kardja, súlyos buzogánya még a temérdek halott után is új vérre szomjazik. Morgul tőre pedig méltán tartozik középfölde legátkozottabb tárgyai közé.

Belső jellemzés: Sötét mohósága és hatalomvágya miatt jutott e-elkárhozott sorsra, melyet gyűlöl s imád egyszerre, akárcsak az egy gyűrűt s annak Urát Szauront. Vagy a vért. A vér melyet egyszerre gyűlöl és szeret. Hogy milyen volt az elött, hogy a 9 gyűrű egyikét felajánlotta neki Szauron? Nem tudni, de meglehet, hogy már akkor is egy hatalomvágyó Númenori volt, ki elfogadta Szauron jól csengő csapdáját. Mostanra azonban lénye részévé vált, Szauron legkegyetlenebb alattvalójává vált. Sem férfi sem nő sem gyermeknek nem kegyelmez.


Szerepjáték példa:

Gondor utolsó királya…
- Köszöntelek Minas Morgulban! – Szólaltam meg a magam földöntúli hangján a közös nyelvet beszélve. Szavaimat Eärnurnak, címezvén ki teljes vértezetében s királyi kardjával hüvelyében érkezett szerény hajlékomba, hogy elfogadván kihívásomat megütközzék velem.
- E hely neve Minas Ithil, s kiűzöm belőle a mocskot, miután végeztem veled átkozott! – Válaszolt Eärnur, kiből jól láthatóan hiányzott apja bölcsessége. És egy ostoba ember nem érdemli meg, hogy király legyen. Eärnur párbajszabályokhoz hűen nem seregével érkezett, mindösszesen egy kis királyi kíséret alkotta a védelmét, míg elérte a kaput.
A király kihúzta kardját hüvelyéből, s magamögé parancsolja katonáit, jelezvén, hogy készen áll a küzdelemre. Egyértelműen szomjazott a halálomra, hogy megtorolja az északi királyság bukását, s haragja figyelmen kívül hagyja a királyi bölcsességet. Bár jómagam is bosszúra szomjazom, a vérére szomjazom, hogy lássam porba hullva vérében fürödve holtan, saját katonái előtt, de a harag nem az én fegyverem. Kardomat magasba emelem, s buzogányomat is támadásra készítem. a nehéz láncszemek éles hanggal egyenesednek. A király buzogányomat szemügyre vévén, a mielőbbi támadás mellett döntött. Néhány rohanvást lépést követően felém sújtott kardjával, melynek súlyos csapását, kardommal védtem, s ezzel együtt ellentámadás gyanánt erőnek erejével ellöktem magamtól a királyt, mely ettől pár lépést hátrálni kényszerült. Balkezemmel, megemeltem buzogányomat, s lesújtottam vele a királyra, azonban mire a súlyos buzogány odaért a király odébb mozdult így a buzogányom csak a követ törte darabokra hova érkezett, ez azonban nem vetette vissza támadásom erejét. Másik kezemben lévő kardommal további hátrálásra kényszerítettem a királyt, majd újra lesújtottam Eärnurra, kinek ezúttal is sikerült félreállnia a félelmetes fegyver csapása elöl. Eärnur azonban nem hátrált tovább, s ezúttal újra ő támadott melyet követően kardjaink újra összecsaptak. Ezt követően jobbról, s balról is igyekezett támadni, de mind hiába. minden csapása kardommal találkozott, mely rendületlenül állta a királyi kard komoly csapásait.
Eärnur oly jól hadakozott, hogy kénytelen voltam minden figyelmemet, csapásai kivédésére fordítanom, s buzogányomat nem tudtam csapásra emelni. Ám mind hiába király hiába Dúnadán, ettől még ő is ember s elfárad. Csapásai lassan erőtlenedtek, s lassultak is. Elengedtem buzogányom markolatát, mely a földre hullott, s ezt követően magam kezdtem támadásba hosszúkardomat mind két kezemmel forgatva. A fáradó király csapásai pedig kezdtek mind inkább védekezéssé válni. Páncélját baloldalról elhasította kardom, egy csapása, melytől a király elhátrált tőlem, s térdre rogyott. Katonái segítségére indultak volna ám Eärnur visszaparancsolta őket, s lassan talpra állt elöttem. Nem támadtam, míg a porban volt. Miért tettem volna? Régen nem szórakoztam ilyen jól!
Mikor Eärnur talpra állott újra támadtam, s kardjaink egymásnak csaptak testeink egymásnak feszültek. A Király szemeiben elkeseredett harag és vad düh tombolt, vakon tekintett a homályba mely a csuklyám alatt látszott. Eärnur e vaksága végzetes hiba volt, melyet kihasználtam, s a vakmerő király sebesült oldalába térdeltem. Ezt követően Eärnur mintha erejét vesztette volna, s pár lépést hátra kényszerült miközben éppen csak oldalra siklatta kardomat. Az én erőm azonban még csak meg sem csökkent, s hatalmas csapásommal a király felé sújtottam kardommal. Eärnur bal kezét fájó baloldalára tapasztotta s kardját fél kezével tartván próbálta hárítani súlyos csapásom, mely csak fél sikert aratott. A halálos csapás nem érte őt azonban kardja kirepült kezéből s ő maga a földre kényszerült. Ő maga talán most eszmélt rá, hogy a halálba sétált, s alattvalóinak is hogy ide követték királyukat, ám e pillanatnyi ráeszmélést követően a király emberei kivonták kardjaikat, s Eärnur segítségére sietvén indultak ellenem. Éles kiáltás hallatszott, s Minas morgul magas tornyáról, egy szárnyas fekete lény indult lefelé, miközben a király bátor harcosai közül többen is térdre rogytak az iszonytató hangtól mely, mint féreg ette be magát a fülükön át a szívükbe.
A legbátrabbja azonban már úgy tűnt ellenáll a rettegésnek s felém súlyt kardjával, ám a halandó messze nem volt tisztában kire támadt vakmerőségében. Kardjaink ütköztek, majd az ő kardja félre siklott és a földön állt meg, míg az én kardom pedig páncélján és húsán keresztül siklott. a bátor harcos, térdre rogyott, s én lábammal rálépve húztam ki belőle pengémet, őt a porba taszítva. A következő harcossal, egy suhintással derék magasságában végeztem, a harmadikra pedig elég volt csak rácsapnom, s sisakja behorpadt akárcsak a koponyája. A többi katona pedig rémületében a földön fetrengett, mikor a fekete lény földet érésekor kettőn landolt. A lény nyergéből egy Nazgul szállt le kardjával kezében, mellyel egy a földön életéért könyörgő Gondori féregre sújtott le.
A Nazgul kihúzván kardját a holtból felém fordult egy pillanatra, majd a fekete lényre nézett, mely ezt követően felemelkedett markában a két talán már holt talán még élő katonával, s visszaindult a város tornyára. A hadnagyom Morgomir ezt látván a még életben lévő király két megmaradt katonája felé fordult, s kardjával kezében megindult feléjük. Jómagam visszafordultam a földön fekvő Eärnurhoz ki mindezt eddig szótlanul nézte.
Lassú léptekkel, elhaladtam mellette visszaérvén buzogányomhoz, melyet markolatánál megragadva, újra felemeltem a földről, s visszafordulván Eärnur felé, elindultam a lassan feltápászkodó utolsó Gondori király felé. Ekkor vettem csak észre, hogy míg én harcosaival voltam elfoglalva ők, elkúszott a kardjáig, melyre most támaszkodva felegyenesedett elöttem.
Megrántottam buzogányomat. Ahogy az éles hang elhagyta torkomat, s a láncszemek egymásnak feszültek az erőmtől, már véve volt a párbajnak. A súlyos buzogány széttörte a király kardját, mellyel védekezni próbált, s meg sem lassulván tört utat Eärnur páncélján, bőrén és húsán a fekete vas. Páncélja behorpadt s átlyukadt a mellkasa, s torka között. A király erőtlenül s megtört testtel esett hátra, vissza a porba. Minas Morgul köveire.

Így bukott el Gondor utolsó királya… Mondhatnám legnagyobb diadalom volt az a nap mikor véget vetettem a királyi vérvonalnak. De éreztem, hogy akkor aznap nem ért véget a vérvonal, csak annak egy ága. Azonban csak jóval később voltam teljes tudatában a leszármazott kilétével. Egyetlen uralkodóm Szauron osztotta meg velem látottait, tudatván velem, hogy ha eljön, az idő egyszer s mind örökre végezzek Elendil leszármazottjával. De csak ha eljött az idő. Ám most más küldetésem van. Ez a gyűrű keresése. Meg fogom találni, és ha nálam lesz… Nos, akkor majd eldöntöm hogyan tovább.