Morillik

Név: Morillik
Kor: 64
Kaszt: Kósza
Faj: Ember (Dunadán)
Hűség: Független
Play by: -

Külső jellemzés: Több dologgal is kitűnik a tömegből. Az egyik a démonian vörös, derékig érő haj, a másik a magasság. Na nem olyan magas, 185 cm körül lehet, ennek ellenére a vállai szélesek és bár a karja nem kifejezetten vastag, az összkép egy jól megnyúlt alak. Íriszei ijesztően kékek, a legtöbb ember vaknak is nézhetné emiatt. Sokan bizalmatlankodnak vele, ám ez csak addig tart, amíg meg nem ismerik jobban. Mély, határozott, ám kellemes hang, ehhez pedig kedves és megértő jellem társul. Felsőteste általában csupasz, csak a hidegebb időszakokban visel egy egyszerű inget. Kopottas fekete nadrág, ami takarja - a szintén kopott - fekete bakancsának egy részét. Oldalán egy másfél kezes kard lóg, amit könnyedén forgat egy kézzel, ám a fáradság elkerülésének érdekében gyakran két kézre fogja. Azzal szemben, aki rászolgált, udvarias és kedves, ám akit az ellenségének tart, azt hosszan szokta üldözni.

Belső jellemzés: Amikor valami nagy tettet készül végbe vinni, akkor nagyon határozottan viselkedik, nem veti meg a magányt, hangulattól függően szeret társalogni másokkal, a szórakozást nem annyira részesíti előnyben. Az ő számára a szórakozás a vadászat, a párbajozás, az erdő járása.

Előtörténet: Minden hosszú-hosszú évekkel ezelőtt kezdődött. Egy közrendűnek nem mondható, inkább nemes családba született. Anyja  javasasszony volt, apja pedig harcos. Ennek megfelelően Morillik jól ismeri a történelmet, ugyanakkor a fegyverrel is kiválóan bánik. Kíméletlen és durva kiképzésben részesítette őt atyja, melyet édesanyja sokszor ellenzett, ám mégse tehetett sokat. Testvérei nem voltak, így mindent egyedül kellett végigcsinálnia.
Apja jó alapos kiképzésnek vetette őt alá, mind gyermekkorában, mind pedig serdülőként. Ennek köszönhetően sok sebhelyet tudhat a magáénak, ám mégis hálás az atyjának, mert kiváló harcost faragott belőle. Az anyja pedig kitartóan töltötte bele középfölde történelmét és különböző történeteit.
Csakhogy Morillik sem maradhatott örökké otthon. Megtehette volna, de húzta őt a vándorlási vágy. Így életének huszadik évében elhagyta otthonát és azóta az erdőt járja. Csupán emlékek kötik a családjához. Emlékek és semmi más. Az élete abból áll, hogy itt-ott kardforgatást oktat a nála fiatalabbaknak és általa ismert, illetve ismeretlen helyeket barangol be, s egy nap talán visszatér a családjához.