Aralomir

Külső jellemzés: Magassága meghaladja a két métert, barnás fekete haja vállát veri, tekintete hideg, szürkészöld. Inas, szikár, erőteljes testalkatú. Szakálla sűrű, legtöbbször rendezett. Alapvetően megkopott fekete, kószákra jellemző öltözetben járja a világot, azonban a folyamatos gondoskodás jól észrevehető bőrvértjén, sodronyingjén, csizmáján, hosszúíján, s az oldalán pihenő hideg acélon.
Arcának vonásairól szinte sugárzik a nyugat embereinek büszkesége. Tartása is arról árulkodik, hogy tisztelettel adózik származásának és vérének.

Belső jellemzés: Taktikus, művelt, kedveli a történelmet, főként a régi idők regéit, mondáit, verseit. Jól beszéli a sindarint, és kissé töri khuzdúlt. Általában jobban kedveli a fondorlatos terveket, mintsem a szemtől szembeni megoldásokat, mindezek ellenére becsületessége, és segítőkészsége megkérdőjelezhetetlen. Sokszor megesik, hogy a segítségnyújtás egy áttétes formáját választja.
Gyűlöl mindent mi a sötétséghez köthető, megszállott reménykedő. Könnyen ismerkedik, s Középfölde legkülönbözőbb népei közt is viszonylag könnyedén feltalálja magát kósza létére. Különösen kedveli a törpöket, tiszteli kitartásukat, és összetartásukat.

Középfölde harmadkorának 2928. évének egy sötét tavaszi hajnalán érkezett a halandók közé. Törzsének idősebbjei már fiatalon meglátták benne a múlt iránti tisztelet magvait, s gondosan ügyeltek is rá, hogy ezen ágak lelkében és szívében szárba szökjenek, s minél magasabbra törjenek. Míg apja a törzs vezetését, fennmaradását bátyjában látta, addig benne inkább a lehetséges, reménytelibb jövő álmait dédelgette. Ezért is született meg a döntés, mikoris 2933-ban megérkezett a hír, miszerint a dúnadánok vezére II. Arathorn eltávozott az élők sorából, hogy az ekkor hat éves Aralomirnak Völgyzugolyban kell nevelkednie. Akkor még nem értette az okokat…

Azonban a tündék közti élet nem telt oly magányosan, mint azt várta, hála egy másik embergyermeknek, kit hozzá hasonló módon szintén Elrond házába szántak, s kit akkor még csupán Estelnek neveztek. Az évek gondtalanul teltek, a közös harci leckékből, tanulmányokból barátság bontakozott ki, azonban a család emléke minduntalan halványabb lett, a bőség és biztonság pedig elhomályosította azon kevés emlékképet mely véreiről élt, szívének legmélyén.

Azonban a sors közbeszólt, s megszületett a Völgyi Varjú. Anyja halálhíre szinte a semmiből csapott le Aralomír lelkére, Elrond szomorú közönnyel közölte a történteket, azonban próbálta marasztalni, mondván a szívében ébredt bosszú sötét utakra vezetheti ifjonti elméjét. Nem hallgatott a bölcs tanácsra, feketetét öltött és egyedül vágott neki a vadonnak. Közel fél évig tartott mire meglelte bátyját és a szétszakadt törzset. Azonban addigra híre megelőzte. Egy történet keringett tündék és kószák közt egy magányos vándorról, kinek nyílvesszői fekete varjú tollakban végződtek, s lesből osztottak halált az orkok szentségtelen fajtájára…

Apját halálos bánatának utolsó napjaiban lelte meg, s akkor már tudta jól, minden bosszúval töltött napért kár volt. Tudta jól, ha rögvest hazatér, akkor talán új célt és reményt adhatott volna a reménytelenség lehelete által megcsapott léleknek, de már késő volt, s nem maradt más csupán egy beteljesítendő ígéret, egy temetés…

Bátyjával ezután fogadalmat tettek, hogy minden erejüket, és akaratukat a Középföldén megszaporodott árnyak ellen fordítják. Azonban egy másik kötelék is közbeszólt évekkel később… Egy vándor, régi völgyzugolyi barát kereste fel társaságukat, és Aralomir segítségét kérte, hogy ideiglenesen váljék el újfent testvérétől. A férfivá érett kósza nem tudott nemet mondani Arathorn fiának Aragornnak, s nem is akart. Közel másfél évtizedet töltött az északi kószák vezetőjének társaságában, hogy törzsekre szakadt népük megmaradt tagjait felkutassák, és egyesítsék a jó ügy oldalán.
Ritkán találkozott bátyjával, ezen vándorlás idején, azonban sok helyre eljutott és megannyi hozzá hasonlóval és kevésbé hasonlatossal megismerkedett. Ekkoriban tanulta meg tisztelni a törpöket, s tanulta meg nyelvük alapjait, mivel egy kiküldetés okán közel két évet kellett eltöltenie II. Vaslábú Dáin szolgálatában. A Hegymélyi Királyság határain ork portyázók jelentek meg, s a bölcs uralkodó nem vetette meg a nyugati emberek, kószák segítségét, Aragorn pedig megkívánta nyerni eme nagyhatalmú úr barátságát, de legalábbis elkötelezettségét a jó ügy oldalán…

Azonban az évek szinte rohantak. Sok törzs egyesült, megerősödött a maga módján, a kötelék pedig szorosabbá lett közöttük. Azonban Aralomir szívében oly lángok gyúltak, melyekre nem létezett csupán egyetlen válasz, a hazatérés. Így közel tizenöt év szolgálat után, Aragorn engedélyével visszatért bátyja oldalára, hogy saját, megmaradt törzsüknek szentelje kardját és életét, hogy mikor eljön a legsötétebb óra, ők is készen álljanak, s felsorakozzanak a dúnadánok tizenhatodik vezérének oldalán, s méltóvá váljanak őseik emlékéhez.  

Üdvözletem Aralomir, Rahir fia!

Nagyon tetszett az előtörténeted. Kedvelem a stílusodat, remélem még sok írást olvashatok tőled. Természetesen minden rendben van, így:

Elfogadva!
Foglalj avatart, és irány a Játéktér!