Zelnarak fia Zeltaren

Név: Zelnarak fia Zeltaren
Becenév: Citadella Vándor, Oltalmazó
Nem: Férfi
Kor: 27
Faj: Ember
Hűség: Gondor

Külső jellemzés:
185 cm magas, súlya 95 kg, bár az átlagtón nem sokkal tér el, csakis a kényelem miatt némi súlyfelesleg képződött testén. Arcán többnyire apjától örökölt elszánt, közömbös tekintet ül. Orcáját néhány elegáns ránc is borítja, amitől némileg idősebbnek tűnik, mint kortársai. Haja világos barna, mely a nap ráeső fényére bronzosan csillog néhány tincsben. Hajzatát mindig röviden hordja, valamint hátra fésülve. A fejét fedő szőrzet itt még nem ér véget, mivel a pajeszánál tovább folytatódik egy közepes nagyságú szakállban, ami mindig gondosan ápolva van. Szemei a mogyoróbarna árnyalatában játszanak, amely abban nyilvánul meg, miként pupilláját körbevevő vékony réteg barna, míg a többi fakózöld. Többnyire a gondori citadella őri egyenruháját hordja, amelyet díszített sisakja, illetve finom selyem köpenye különbözteti meg az átlagos katonák által hordott páncéltól. Civil ruhája tengerkék ingben, szürke bőrmellényben, fekete nadrágban és barna bakancsban nyilvánul meg.

Belső jellemzés:
Igazságos, lelkiismeretes, továbbá pontos. Kissé zárkózott, nem igazán nyílik meg egykönnyen, csak azoknak kik elnyerik bizalmát. Meglehetősen önfejű, amely tulajdonsága gyakran szeszélyességgel is társul. Aggódó jellemű, ám rendkívül intuitív, sokszor megérzésire hagyatkozik. Új körülményekhez és változásokhoz könnyen alkalmazkodik. Mindig megfontolt és legtöbbször inkább a kitaposott utat választja. Bizonytalan, de ha elvárják tőle rendkívül határozott, céltudatos lesz. Mindig régi példákat állít modellnek maga elé.

Előtörténet:
Minas Tirith egy csodálatos fehér város, hol hősök és legendák születnek. Ki meglátja szemkápráztató falait, monumentális épületeit az menten megbabonázza, ám a falakon belül több is rejlik. A gondori nép az emberek népe, kik leszármazottjai Isildurnak, szorgosak, bátrak, s kitartóak. Mostanába lehet, hogy megkopott az emberek hírneve, ám nem késő még most is születnek bajnok. Nemes házba született Zeltaren, kinek apja gróf, illetve elismert méltóság a fővárosban. A fiú soha se szűkölködött semmiben, de nem adott okot a kevélységre. Sokáig élt könnyű semmit tévő életet, mit tanulással, meg szórakozással töltött. Rengeteg fényűző ünnepélyen vett részt, míg mások kétkezű gyötrelmes munkát, vagy életüket kockáztatva portyáztak. Mindíg is tisztelte az egyszerű polgárokat, hiszen tudta nélkülük nem lenne élelem az asztalán, vagy bor a kupájában. Midőn eljött a nagy nap csatlakozott a seregbe, ám nem holmi tisztként. Mindig is szerette volna a szamárlétra alján kezdeni. Nem szerette volna, hogyha valaha is magasabbra jut az emberei csakis származása miatt tiszteljék. Miután megkapta a kiképzést, csatlakozott az egyik szakaszhoz, kiknek feladata Gondor határainak őrzése megannyi portyázó szörnyetegtől. Elköszönt szüleitől, kiktől családja örökségét egy hosszúkardot kapott. Ősei rengeteg orkot öltek meg ezen fegyverrel, s bízott benne ő is dicsőséget szerez vele családjának. Nem volt valami leányálom katonaként való lét, mint ahogy azt dalokban, vagy mesékben szerepel. A lovon való rengeteg utazás feltörte az ülőalkalmatosságát Zeltarennek. Szinte minden este tompa sajgó fájdalom mellett aludt el, ha pedig nem aludt, akkor őrszemként kellet fáradtan mások álmát őriznie. Sokféle embert sikerült megismernie, voltak kik Ithilienből, Minas Tirithből, vagy Pelargirből származtak, sőt nemesek, egyszerű lovászok, kovácsok, kocsmáros szülöttei is akadtak. Sokféle ember mind hátrahagyva múltját csatlakozott ebbe a családba, hol testvérekként kellet osztozni. Egyik éjen Zeltaren strázsált, Lorenn nevű cimborájával. Csillagokat esőfellegek takarták el, ezért a szokásosnál is kevesebbet lehetett látni. A fáklya pislákoló fénye nyolc lábnyira terjedt, azon túl csak fekete körvonalakat lehetett kivenni.
- Az apám egyszer találkozott pár tündével, azt mondta annyira nem is különlegesek, mint amennyire annak tartják őket. – jegyezte meg Lorenn, mit némán hallgatott végig barátja. A nemesi származású ifjú mintha némi mozgást hallott volna, ám mellette lévő férfi szónoklata elterelte róla a figyelmet. Félre pillantva a katonák hiányára lett figyelmes, majd a másik oldalon lévő emberekbe egymás után nyílvessző állt, és fémes csörgésbe rogytak össze.
- Megtámadtak minket! – kiáltotta el magát, majd egyidejűleg kihúzta kardját, annak hüvelyéből. Hirtelen egy koszos vadember termett elébe, kinek kinézete nem éppen az ápoltságot sugározta. Rozsdás csorba fejszével rontott a gróf fiára, ki kardjával hárította a csapást, aztán kihasználva előnyét lenyomta azt, mindemellett, amint saját fegyverét emelte fel egyidejűleg vágta el támadója torkát. Még soha nem ölt egyetlen emberi lényt se meg, azonban nem volt ideje csüggedni, hiszen minden használható kardra szükségük volt társainak. Hirtelen egy ork lepte meg, ki pajzsával fellökte. Sárban fetrengett gondori katona, amely személy látta Lorenn kihűlt tetemét. A pocsolyában omló friss vér szinte sötétebb színárnyalatot alkotott. Az éjjeli őr azt hitte ezek az utolsó percei, azonban mielőtt lesújthatott volna a haramia, egy nyílhegy állt mellkasába. Miközben nehézkesen felállt észrevette, miszerint a csata nélküle is folytatódik. Az acél csengését hallani lehetett, mely elvegyült a haldoklók hörgésével. Egészen pirkadatig tartott a mészárlás. A veszteség számai rettentőek voltak, kis híján múlt a győzelem. Csak nyolcan élték túl, Zeltarenek behorpadt vértje, s vérző karja szimbolizálta, miként kivette részét e harcból. Vezér nélkül nem is számíthattak parancsra, ezért az irányt a főváros felé vették. A visszatérőket lakomával várták, származása miatt Zelnarak fiának még a megtisztelő citadella őri rangot is ajándékoztak, amit nem utasíthatott vissza. A citadellát őriző ifjú hat év elteltével igazán megemberesedett. Bár pozíciója utalásával ellentétben az utóbbi időben nem csak Minas Tirithben tartózkodott.