Név: Elrond, Eärendil és Elwing fia
Nem: férfi
Kor: már az Első korban is élt, így több mint 6000 éves
Faj: féltünde, aki a tündék életét választotta
Hűség: Saját népe, a tündék iránt.
Play by: Hugo Weaving
Külső jellemzés:
Magas, vékony termete ellenére tekintélyparancsoló a megjelenése. Hosszú sötétbarna haja van. Bár csak féltünde, de arcán ugyanúgy megjelennek a nemesi vonások. Sötét, barna szemeiben látszik a sok száz év bölcsessége, és tudása – a kínok és örömök egyaránt.
Belső jellemzés:
A személyisége rendkívül összetett. Valaha egy sértett féltünde volt, akinek nem akarták elismerni az érdemeit, csak azért, mert nem tiszta vérű. Az Első kor után mégis úgy döntött, hogy a tündék életét választja. Ez azonban csak még nagyobb kitartásra ösztönözte, és miután részt vett a Nagy Csatában, elnyerte a Három Gyűrű közül a legerősebbet. Megalapította Imladrist, mely ma – a Harmadik korban – már a tündék egy menedékévé vált.
A sértettség nehezen tűnt el szívéből, ám idővel helyet adott a nevetésnek, és humornak. Maga tanította a dúnadánokat, ugyanakkor látta azt is, hogy hogyan bukik el az ember akaratereje amellett, hogy saját népének csillaga is leáldozóban van.
Ma már egy elmélkedő bölcsként látjuk. Tanácsokkal ugyan szívesen szolgál, mégis elsősorban óvatosságra int mindenkit. Bár a Gonosz ellen harcol, mégis úgy érzi, hogy ez a küzdelem hiábavaló. A Gonosz oly sokszor tért már vissza, a népek pedig széthúznak… minek a hiú ábránd, ha a győzelem esélye oly csekély?
Előtörténet vagy szerepjáték példa:Csendesen haladok a folyosón, mely elnyeli lépteimnek minden apró neszét. Úgy tartják, népem egyik kiváltsága a nesztelenség, a rendkívüli hallás és látás, maga az emlékezés, hogy ne vesszen feledésbe a múlt, a történelem árnyai. Legyen, ki emlékezzék a korra, mikor a sötétség a fák alatt kúszva próbálta becserkészni Középfölde lakóit, mikor a szövetség felbomlott. Az ember bebizonyította gyengeségét, hitvány gyarló létét, és a gonosz kapott még egy esélyt. Ezer év telt már el azóta. Ezer hosszú esztendő. Népem visszavonult rejtekhelyeire, sokan pedig elhagyták már e földet, hogy hazatérjenek. Mégsem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra, mi lesz akkor, ha a sötétség, az Egy gyűrű ismét gazdájára lel, és elhozza az újabb veszedelem hajnalát. Ki fog szembeszállni ezzel a hatalommal? A törpék, akik a föld alá rejtőztek? Nem... a gonosz visszatérte egy pusztuláshoz vezető utat jelölne ki mindannyiunk számára.
Láttam megébredni az Új kort. Láttam, ahogy a népeink egymás mellett élnek békességben, ugyanakkor érzem a nyugtalanságot. A nyugtalanságot, mely Mordor felől érkezik, mint a kénes zivatar. Nem látni még, de érezni, hogy a figyelmetlenség súlyos következményekkel jár. Mikor Isildur nem volt képes elpusztítani a gyűrűt, mikor a csábításnak engedve a végzetet választotta, már tudtam, hogy a harc nem fejeződött be, csupán lappang. Pihen. Kivár. Egy ideig figyelemmel kísértem az Egy gyűrű útját. A vándorlásához mindig vér tapad. S most ismét felbukkant hát.
Hátat fordítok a vízesésnek, és a kilátásnak, mely az ablakon át a szemem elé tárult. Azonban még mindig hallom, hogyan hull mélybe a víz, mely a hegy mélyében még apró csendes csermelyként kezdte meg útját, hogy végül egy hatalmas folyóvá duzzadjék, mely népem földjét és az itt élőket hivatott őrizni. Az ember most épp olyan csenevész, mint ez a csermely. Csendesen csordogál eltűnve a békesség korában, vagy épp a lehanyatlott csillag utolsó fénycsóváit látjuk talán eltűnni a sötét égbolt peremén?
Egymásnak érintem az ujjaimat, miközben megfordulok látogatóm, Aragorn felé. Kisgyermek volt, mikor idekerült. Köztünk nevelkedett, megismerve népem kultúráját, nyelvét, rítusait. Sokan úgy bánnak vele, mintha a fivérük volna. Arwen szemében pedig egészen más csillogást látok, mikor ő rá néz.
Nyugodtan hallgatom végig a mondanivalóját, ám a szavai mögött kétségek lappanganak. Bizonytalanság kúszik meg az elhangzott mondatok között, mintha nem tudná, hogy az út, melyre rálépett, helyes.
- A döntések, melyeket hozunk, egy egész életen át kísértenek minket. Biztos vagy benne, hogy meghoztad a számodra megfelelő döntést? Látom a szívében dúló viharokat. A kételyek, melyek belülről gyötrik már régóta a lelke halvány szegletében leselkedtek, kivárva, mikor kínozhatják meg. Az elvárások, a vér elvárásai szembeütköznek önnön félelmeivel. A sorsa számára még kétséges. Pedig a döntése talán nem csak Gondort érinti majd.
- Te vagy Gondor törvényes ura. A földje a tiéd, ahogy a rajta élő emberek is. A helytartók kormányoznak Gondorban, de nem uralhatják azt. Közelebb lépek hozzá, majd megállok vele szemben. Az egyik kezemet a vállára teszem.
- Aragorn, hosszú évek gyötrelme vár még rád, és utad még nincs megválasztva. Azt tanácsolom, dönts helyesen, mert döntéseiddel nem csak a saját ösvényedet választod meg. 
Szer. Ápr. 06 2016, 17:40 by 
Egyetlenegy hibát sem találtam, sem formálisan, sem tartalmilag. A sablont tökéletesen követted, így igazán akarva sem tudnék belekötni a karakterlapodba, tehát azt kell mondanom, hogy: