Griim

Név: Griim, Gimin fia
Becenév:Nincsenek barátaim.
Nem: férfi
Kor: Nem számolom
Faj: törp
Hűség: Erebor (habár nem otthonom)
Play by:Graham McTavish



Külső jellemzés: Még a törpökhöz képest is tömzsi. Azonban ez nem a hasán hanem az izmain jelenik meg. Kis mérete ellenére sokszor szélesebb a válla mint egy embernek. Ha vaslábú Dain király azért kapta a nevét mert szilárdan tudott állni akkor Griimre talán a sziklalábú a legmegfelelőbb szó. Ha valaki végignézi a törpöt tényleg elhiszi hogy Aule kőből faragta. Az arcvonásai erősek és élesek. Szinte nincs is gombölyű vonal az arcán. A kovácsrűz füstje és a szénbánya pora beleült a bőrébe és ezért az köszürke. A parázs égetése és a kalapács meg csákány nyele érdessé tette a bőrét. Olyan mintha egy sziklaszobor állna az ember előtt. A bányában és a verekedések miatt kiesett fogait fémmel pótolta. Fent is és lent is van belőle három. Haja csak kevés van oldalt és hátul. Azt fonatokban hordja és fémgyűrűket fon bele. A vörös szakálla szélesen terül szét a mellkasán szintén befonva és szintén fém gyűrűkkel összefogva. A ruházata egy térdig érő sordronying amire egy medvebőr köpeny van felerősítve. A köpeny nyakrészénél egy fekete vászoncsukja van. A derekán a bő vászonnadrágot egy veretes páncélöv fogja össze. Erről lód le a tarsolya az ivókupája a tőre a fejszéje az ékszerészkalapácsa egy kissebb csákány és egy kovácskalapács. A bő nadrág szakadt alja alatt kikandikál vasalt csizmája. Vastag néhol akár két ujjnyi lemezből készült térdig érő remekmű. Ezt az egészet szemből egy földig érő bőrkötény takarja. A kötényt a szakálla felett hordja de csak akkor ha kovácsműhelyben dolgozik. A két ugyan olyan köpeny közül az egyik mindig hátizsákként funkcionál. Ebben van az utazóholmija. Egy kis üst a táska alján. Kemény így nem törik össze a táskában semmi ha esetleg leesne valahol. Itt van még a gondos munkával készített szintén térdig érő pikkelypáncélja amit utazásokkor vesz a láncing és a bőrköpeny közé, és a csizmához tartozó kollekció a kimondottan vastag lemezpáncél. Ezt értelem szerűen harcok alkalmával részesíti előnyben a pikkelypáncél fölött hordva. Ilyenkor egy nagyon mérges szőrös vasgolyóra emlékeztet (a medvebőr köpeny és a szakáll). Hagyományos törp sisakja van amit elöszeretettel használ is a kopasz feje miatt. Ha nem a sisak akkor a köpeny csukjája van a fején. A köpenye belső fele tele van akasztókkal és fülekkel. Amikor hátizsáknak használja akkor ezel kifele állnak így a hátizsákra kívülről is rengeteg mindent fel lehet aggatni. Így kap helyet röbbek között a pajzsa is a hátán. Pont akkora hogy nyaktól térdik védje.



Belső jellemzés:  A legtökéletesebb jelző a halgatag. Csöndben van még amebbig csak lehet. Csak szűkszavúan beszél azt is mogorván. Csípős megjegyzései vannak ha valaki nem hagyja hogy csendben maradjon. Nagyon türelmes és nyugodt. Azonban ha túllépik a képzeletbeli határt akkor ember legyen a talpán aki sérülés nélkül megússza. Ha nem bosszantják akkor viszont még nevet is néha napján egy két viccen (csak ha nagyon jó a kedve). Mindig van a szájában egy ócska pipa. Még harc közben is ott rágja a pipaszárat. Az sem baj ha nem füstöl csak legyen ott. Egy dolog van ami kedvéért leteszi és az egy tál zsíros pecsenye egy korsó sör mellett. Finom ételért cserébe bárkinek segít (aki megérdemli). Ha egy ételben nincs ízletes hús az csak moslék. Ezt kéretik szem előtt tartani. Sörök terén azonban egyálltalán nem válogat. Árpa, búza, méz, barna, világos, habos, habtalan az mindegy. Sok legyen és hideg.  Dalolni csak szomorú dalokat szeret. Főleg azokat énekli amit ő maga írt. Hangszere sajnos nincs de a hangja kárpótolja. A tűz mellett és a bánya levegőjében edződött nagyon mély és érces hang csak zeng a hordómellkasában. Nem kedveli a hideg napokat. Néha még nyáron is a tűz mellé húzódva alszik. Legnagyobb szenvedélye azonban a fém. Mind kibányászásában mind megmunkálásában nagymester volt valaha. Még most is előszeretettel segít a helyi kovácsoknak de a rossz emlékek elvették a kedvét a saját műhelyétől.

Előtörténet:



“Vándor vigyázz lépteddel
Ki tudja holnap hol leszel
Lépted nyomán halál kaszál
Térdre hull a dicső király
Birodalmak elpusztulnak
S te maradsz élve holtnak”
/Griim versének részlete/

Nem tudom hogy átkozzam vagy áldjam a törpöt aki nemzett. Nagy dolgokat indított el a világban és nem csak jókat. Ugyan akkor nem tudok rá haragudni hiszen a legnagyobb jószántával tette. Erebor aknáinak egyzserű bányásza mit sem tudhatott a jövőről. Kitanított a mesterségére. Sajnos remek tanárnak bizonyult én pedig jó tanulónak.
De csak szépen sorjában. Az Ereborba visszatérő törpök első generációjának tagja volt az apám és az anyám is. Thrór király szolgálatában érkeztek a magányos hegyre. Apám a bányászok között kapott helyet. A rengeteg kincs kitermelése nagy munka volt de megvolt érte a jutalom. Az egész közösség meggazdagodott. A szüleimnek egyetlen hiányuk volt csak. Öregek voltak még törp szemmel is és nem volt gyermekük. Nem csoda hát hogy későn született egy fiuknak mindent megadtak amit kért. Apám a legjobb bányászoktatást biztosította a számomra, anyám pedig kijárta nekem hogy előkelő helyekre kerüljek be. Így lettem tagja már egész fiatalon egy elit bányász csapatnak. Thror király már rég óta meg akarta találni az Archen követ. Erre a célra összeállított egy tíz fős keresőcsapatot. Ennek a tagjaként indultam Erebor mélyére ásni. Három hét kemény munka anélkül hogy feljöttünk volna. Az eredmény azonban nem maradt el. A harmadik hét közepén a föld magától repedt meg. Két társunk azonnal a megnyíló mlységbe zuhant. Mi kötelet fogtunk és lemásztunk a mélybe. Egy rég elhagyott és beomlott tárnaszakaszba jukadtunk ki. Amint fényt tudtunk gyújtani megláttuk milyen csuda helyre jutottunk. A legendák mesélnek a mélyről ahol az arany életre kel. Olyan hely a hegyek mélyén ahova senki nem érhet el. Ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre hatolrunk színarany fákat találtunk amiknek arany virága volt. Ahogy egyre mélyebbre hatoltunk a fákjáink fényét elhomályosították a fénylő kristályok. Nappali világosságban fétáltunk és a barlang csodáin ámultunk. Egy hosszú folyósó után egy kis kamrába értünk. Egy emelvényen nyugodott a hegy szíve. Az Archen kő. Amikor felértünk hősként ünnepeltek minket. Amikor elmeséltük mit láttunk és mi van lenn a barlangban maga a király fogadott minket.

“Lenn a zordon Sötét hegymély
Fényes arany életre kél
Virágot bont rügyet fakaszt
Így hoz a tárnákba tavaszt

Hol büszke gyémánt tiszta kék
Énekli el történetét
Kristály világ Rubint folyó
Erebor szép ékszertartó

Lenn a zordon Sötét mélyben
Tíz törpássa sietségben
Tárnáit új kincsek felé
Mind csillogó aranyat remél

Afold megindult Barlangnyílik
Gyémánt eső Hullik
Újonnan nyílt kristály terem
Gyöngyel teli aranyverem

A hatalmas kincs nagy titkot tár
Fényes fehér ékövet zár
A hegy szíve ím felfedve
Az Archen kő a trón terembe”
/Részletek Griim verséből:
Az Archen kö megtalálása/

Hónap fordultával úlyabb expedició indult a barlangba. Maga a király vezette. Amikor őfelsége meglátta a hatalmas kincset elsötétült az elmélye. A kapzsiság erőt vett rajta és elrendelte az arany erdő kiirtását. Minden törpnek a saját súlyával egyező arannyal kellett kijönnie a tárnából. Utolsóként távoztam. Hiába vagyok vérbeli bányász amit a testvéreim akkor műveltek az minden átoknál rosszabb volt. Az újabb hónapra rá következő expedíciókor már nem voltam Ereborban. Nem voltam képes végignézni egy újabb pusztítást. A Bakacsin erbő felé vettem az utamat. Pár hónapig a tündéknek kovácsoltam fegyvereket de nem vehettem fel a versenyt a varázylatos üllőikkel. Így ismét útra keltem és meg sem álltam Móriáig. Trór király őrültségeinek híre eljutott hozzám. Az arany utáni vágya már mindenkinek feltűnt. Én voltam aki felébresztette. Átkoztam magamat amiért azt a barlangot felfedeztem. Egyedül Mória törpjei vidították fel kedélyemet. Befogadtak és munkát adtak. Hallottalk Ereborban tett felfedezésemnek és megtettek egy ásatás vezetőjének. Azt gondolván hogy így jóvátehetem amit Ereborral tettem nagy munkába fogram. Az eredmény még rosszabb lett mint a legroszabb rémálmom.
“Mória, bányák , baráttörpök,
Kincsek, tárnák s finom sörök
Máglyatüzek finom étkek
Majdem mint otthon az élet

Erebornak kincses mélye
Móriában vajh mért ne lenne
Ássunk mélyre! Még mélyebbre
Gyémánt hol máshol lehetne.

Khazad dum mély tárnái
Csak ostoba tárná ki
Eszünk a kincs elvette
S beléptünk a sötétbe

Száz törp bányász mind megholt
Vérszomj mit semmi nem olt
Démon volt a mészáros
Sötét, tüzes, halálos

Nincs már apám, s gyerekem
Nincsen anyám, kedvesem
Újabb király hadoklik
Újabb száz törp elesik.

Pokol jött a nyomomba
Immáron másodjára
Thráin halott Bálim halott
De én bűnös még itt vagyok

Az életben nincs remény
Halott mind kit szerettél
Halj meg hát ó gyilkos én
Fedjen el mélyen a szén

Nem mozdul és mégis halad
A sötétség ránk szakad
Tüzes korbács lángpallos
Mindenkit félsz mardos

Ha meghalok hát legyen
A démont is elviszem
Nem félek már, harcolok
S le merem írni: egy Balrog”
/Részletek Griim verséből:
A Balrog/

Smaug álltal száműzött Erebori törpök mentettek ki a Balrog markából. Megmentésem érdekében pusztult el egy sazkasz törpe. A balrog és a sárkány él én is élek. Csak az ártatlan törpök haltak meg. Elfutottam és azóta nem tértem haza. Azóta nem fogok nagyobb vállalkozásba, azóta maradok távol mindenkitől. Azóta törlesztem életre szóló adósságomat. Habár részt vettem az öt sereg csatájában ls segítettem visszaszerezni Erebort mégsem maradhatok. Annál nagyobb a bűnöm. Inkább magányosan járom középföldét.

Valóban én írtam őket! Köszönöm a dicséretet. Mint azt írtam szeretek énekelni de csak a saját dalaimat. Majd még írok párat játék közben. A legjobb munka kicsit túlzás... Van demm jópár évszám elcsúszás (pl a balrog már vagy 100 éve móriában élt mire ereborban hatalomra került Thror) amit későn vettem észre.
Mindenesetre várom a közös játékot.