Gödrös Toma

Név: Gödrös Toma
Becenév: Tom
Nem: férfi
Kor: 34 (2965-ben született Lápatorokon)
Faj: Hobbit
Hűség: Arnor, Északi Dúnadánok
Play by: ?

Külső jellemzés:
Egy kicsivel sötétebb a bőre, mivel a Megye Déli fertályában lakik.
Barna a szeme és a haja fekete.
Fekete nadrágot és mellényt, valamint fehér vékony ruhát hord.
Kardja és kése mindig kéznél van, valamint egy hosszú fekete köpenyt visel.

Belső jellemzés:
Inkább harcos szellemű, kalandvágyó hobbit, mint a többiek.
Elég gyenge humorérzéke van.
Könnyen feltalálja magát.

A Rémdombokon régóta csend ült, a Kövesdombiak ki nem mozdultak otthonaikból. Amikor még errefelé mentem az úton, még voltak hobbitok, akik a földeket művelték vagy éppen a fákat vágták. De itt nem lehet tudni, hogy mitől nem mertek kijönni otthonaikból. Egyesek szerint félelmetes lények élnek a Rémdombok barlangjaiban, mások szerint meg eléggé nyomasztó hely ez, ahol nincs biztonságban senki sem.
Befordultam az úton és átmentem a kövezett kapun, majd a városon át Kotoréklikak felé vettem az irányt. Amikor odaértem egyből láttam, hogy néhány nagyra nőtt pók miatt nem mertek ezek a szerencsétlenek kijönni a házaikból.
Óvatosan, csendesen leosontam az egyik likhoz, itt az egyik pókot sikerült egy döféssel megölnöm, mivel ezek a pókok nem voltak annyira nagyok, mint a legendákban és mesékben ismert példányok, ezért a kard ugyanolyan szépen át tud menni a fejtorjukon.
A döglött pókon átfurakodva beléptem a barlangba, ahol a falakat, a talajt és a plafont finom, de nagyon erős háló fedte. Itt-ott még volt egy-egy mozgó madár, mely nemrég esett csapdába, meg voltak kiszívott tetemek is a falon meg a földön. A plafonon meg kisebb pókok, még ivadékok voltak, ezek egyenesen a barlang mélyébe tartottak.
Mivel nem volt világítás, egy kicsit féltem, de jól ki tudtam venni az alakzatokat a sötétben, mert régebben én is itt bányásztam szenet meg gipszet.
Amikor már nagyon bent voltam a barlangban, elviselhetetlenné vált a melegség és emellett még egyre nyirkosabb lett a levegő. Tudtam, hogy egy olyan helyre fogok kilyukadni, ahol sok a pók. Az az egyetlen ott a bejáratnál még nem is tudott megmozdulni, amikor ledöftem a kardommal, de itt már biztos, hogy rengeteg pók lesz itt, akikkel egyedül már nem nagyon tudnék elbírni.
Néhány méter után a barlang egy olyan járatba futott, melyet egy bányász vájt ki. Erről a kettétört csáklya és rengeteg óriási szikla tanúskodott.
Amikor azon átmentem még több behálózott tetemre bukkantam, de ezek most sokkal nagyobbak voltak a többinél, néhány ember összeaszott teteme volt. Az egyiknél volt egy batyu, melyben egy sok-sok éves kobold koponya volt.
,,Biztos valaki megbízta ezeket az embereket, hogy jöjjenek ide és hozzák ki ezt a koponyát. De úgy látszik félúton sem jártak, amikor a pókok elkapták őket. Azért jobb lesz, ha magammal viszem."
Majd a földön találtam a papírost, melyben le volt írva, hogy ezt a koponyát az Evendim-tóhoz (Esthajnal-tó) kell vinni az egyik Dúnadán táborba.
,,Az Evendim-tóhoz?! Az innen majdnem egy heti járóföld!" döbbentem meg. De nem volt időm arra, hogy tovább menjek, mert már hallottam a pókokat, amint a barlang mélyéből felém jönnek. Így hát gyorsan szedtem a lábam, hogy kijussak innen.
Miután kiértem a barlangból, pár óráig megszálltam az egyik Kövesdombi hobbitnál, majd tőle kértem egy 15 napra elég élelmet és egy pónit, majd elindultam északra, az Evendim-tóhoz. Utam során nem bonyolódtam váratlan helyzetekbe. Végül megérkeztem a tóhoz és annak az egyik táborához, ahol a helyi vezetőnek adtam a koponyát rejtő batyut, majd elmeséltem neki, hogy hogyan szereztem meg és hogy mi történt azokkal, akik előzőleg szerezték meg. Ezek után a vezér, aki azt a tábort vezette, befogadott.

//A helyesírási hibákért előre is elnézést kérek. Késő este kezdtem bele.//

Köszönöm