Tavia

Név: Tavia

Nem: Nő

Kor: 25

Faj: Ember

Hűség: Gondor, Ithillien

Play by: Sienna Guillory

Külső jellemzés: Magas, 170 körüli nő. Erős, karcsú, haja lángvörös és hullámos, gyakran összefogva hordja, szemei tengerkékek. Gyakran álcázza magát férfinek, ami könnyen megy neki hála maszkolási tudásának és kisebb -ám azért kerekedő- idomainak. Ruházatát aktuális énje határozza meg: ha férfi, nyilván férfiasabban öltözködik, mellét lekötözi, haját felfogja, kalap alá rejti. Nőiesen is tud öltözködni ha akar, de az ritka nála, mert igen csak szeret harcolni, s emiatt általában ahhoz passzoló ruhákat visel. Gyakran ül a vállán, karján egy sólyom.

Belső jellemzés: Bátor, pimasz, kötözködő, ravaszdi, energikus, szószátyár, és még sorolhatnánk. Bízik magában és képességeiben, ezért nem fél akár a nála nagyobbal is kikezdeni, illetve visszaszólni, ha a helyzet úgy kívánja. Remekül használja nyelvét, ezért szavaival bárkit összezavar, meggyőz, megfélemlít. Szeret szitkozódni..

Előtörténet: Tavia Ithillien nyugodt kis ligeteiben nőtt fel. Unta, mint béka a legyet. Anyja és apja nemesi származásúak, akik inkább cselédeket alkalmaznak, minthogy bepiszkolják a kezüket. A lány teljesen az ellentétükké nőtt. Már leánnyá érett, mikor egy nap komédiások jöttek a városba. Elbűvölten nézte őket, s egy előadásuk után közvetlenül megleste, meg kereste őket. Persze lebukott, de ezt egyáltalán nem bánta, mert sokat tanult tőlük. Kecses, gyors mozgást, szaltókat, maszkolást (például hogyan varázsoljon némi festék és növényekkel ragyát, betegségnek tűnő fehérséget és üszkösödésnek tűnő foltokat, vagy éppen nőies sminkeket magára), drámázást és arcjátékot. Szinte már ő is komédiásnak állhatott volna, de ez nem tetszett a szüleinek, így szomorúan figyelte, mikor egy nap a társaság tovább utazott, hogy más városok lakosait is szórakoztassák. Csínytevésből Tavia felhasználta tudását és mindenféle munkát elvállalt, még olyat is, amit csak fiúknak lehet. Amíg le nem bukott, még kovácsmesterséget is tanult. Szülei egy idő után nem igazán törődtek ostoba hóbortjával, úgy önmagával Taviával sem nagyon, meg volt a maguk gondja a lány nélkül is, akkoriban. A lány végül már nem piszkálódásból, hanem önnön szórakoztatása miatt folytatta életmódját, s miután Ithillienben már mindenki ismerte, tovább állt, amint nővé érett. Vett egy betanított sólymot, hogy a vadászatban segítse, amikor éppen két helyiség között van. Azóta sokféle néppel találkozott és rengeteg helyen megfordult: a sokszínű hobbitoknál, a felhúzott orrú tündéknél, más emberi királyságokban, kihalt romok között, hegyekben, völgyekben, dombokon. Mindenhonnan hozott magával valami kis szuvenírt: hobbitoktól pipát, tündéktől kardot, a többi emberi városból pedig... nos, onnan nem igen hozott el semmit, hacsak nem fegyverforgatást tanult. Találkozott orkokkal is, s szerencséjének -és ravaszságának- hála épségben került ki a helyzetből. Igazából életcélja nem igazán van, de minden erejével keres egyet, hiszen anélkül élni sem érdemes... egyenlőre élet-tapasztalatokat és tudást gyűjt.