Naranna,Naru leánya

Név: Naranna , Naru leánya
Becenév:  Nara
Nem:  Nő
Kor:  100-nál idősebb
Faj: Tünde
Hűség:  Független
Play by: Sienna Guillory


Külső jellemzés:  
Egy átlag tünde vagyok. Fajomra jellemző kecsség és légiesség bennem is megtalálható. Termetem karcsú és törékeny , de ez sose tévesszen meg ! Mert fürge és képzett vagyok.  Hajam vörös ,mint a tűz amit nevemben is viselek .  Szemem pedig mélykék.    
Belső jellemzés:  Valamikor  tisztelettudó és  rangomhoz méltóan nevelt  úrhölgy voltam.  Apám halála azonban mindent megváltoztatott körülöttem és bennem.  Rájöttem hogy nem olyan vagyok amilyennek neveltek. Több érzés szorult belém mint azt helyzetem és népem normái megengedték volna.  Így eltéptem minden olyan köteléket, ami megakart fojtani és önálló életet kezdtem . Ezért otthonom többé már nem igazi menedék. Legfőbb hajtóerő ami bennem munkál a szabadságszerzet.      
Előtörténet vagy szerepjáték példa:
Apám halála napján lettem az aki most vagyok. Naru  egy rangos tünde volt így én ehhez méltóan éltem hosszú ideig . Ám egy nap apám nem tért vissza egy felderítőútról . Lothlorient nem rázta meg a halála. Nem senki nem siratta. És én kezdtem érezni népem rettenetes szívtelenségét.  És magamra maradtam.  Anyám hagyta hogy kiszolgáltatottan álljak a nálam nagyobb hatalommal bírókkal szemben.  Gazdag voltam de azt kívántam bár lennék nincstelen. Mert most mint az éhes vadak ,minden kapzsi szem rám szegeződött.  Nem én döntöttem saját sorsomról . Mások belegyezésével férjet választottak nekem …     Apám halálának estéjén jövendőbelim  elé vezettek. Jól emlékszem ahogy ott álltam  Adarionnal szemben. Olyan volt mint népemből oly sokan; hideg és gőgös. Úgy szemlélt akár egy megvételre kínált árut. Arcán nem láttam egyebet  csak kapzsiságot .                                                                                    
  – Gyönyörű akár az anyja …- Bókolt ám hangjából nem éreztem ki melegséget.   Bár eddig lesütöttem szemem most nyíltan felnéztem rá.                                      – Tévedsz , Adarion. – Mondtam merészen. – Nem hasonlítok anyámra . – Szögeztem le. – Apám az aki szívemben él , még ha külsőm ezt nem is mutatja … ő él bennem és ahogy Naru sem akarná , úgy én sem kívánok a feleséged lenni. – Jelentettem ki határozottan. A férfi  álkapcsa megfeszült és tekintete mélyen fúródott az enyémbe .  Aztán legnagyobb meglepetésemre , halványan elmosolyodott. De ettől a mosolytól émelyegni kezdtem.                                  -Apád halott. – Emlékeztetett kegyetlenül. – A szava éltében sem számított sokat … de most aztán igazán semmi . – Mosolygott. Majd közelebb lépett hozzám  és hosszú újának nem éppen gyöngéd érintésével kényszerített hogy az arcába nézzek .                                                                                        – A választás sosem a te kezedben volt. – Mondta ki keményen. – A döntés rajtam áll és én határoztam Naranna. – Mosolygott rám ismét visszataszítóan. – Ellenkezhetsz , de ezzel csak rontasz a helyzeten. – Tájékoztatott kegyesen.  – Holnap nőül veszlek. – Szögezte le. – Most pedig távozhatsz.
Szava egész éjjel bennem visszhangoztak  és soha sem tapasztalt kétségbeesés ejtett rabul. A szabadságom forgott kockán … és kire számíthattam ? Egyedül magamra. Apámra gondoltam és mindarra amit tőle tanultam. Úgy éreztem tartozom neki annyival , hogy nem hagyom magamat fogságra ítélni .                   Elszántam hát magam egy nagy döntésre. A szökés az egyetlen kiút.                Az éjszak leple alatt, oldalamon azzal a könnyű kardal amit Apámtól kaptam vágtam neki a világnak. Egymagam vagyok immár végleg. De amit csak lehet kiállok.