Faineth
Tünde
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : Amerre a szél visz
Mottó : Az álom nem tolvaj, aki ellopja a fele életünket, hanem áldott tündér, aki mentül hosszabban időzik nálunk, annál inkább meghosszabbítja az életünket.
 | | Tárgy: Faineth (Enaid) Pént. Júl. 18 2014, 01:07 | |
| 
Név: Faineth, korábban Enaid a Fény lánya
Becenév: Ena, Naida
Nem: Nő
Kor: 175
Faj: Tünde
Hűség: Független
Play by: Maria Amanda
Külső jellemzés: Enaid a tündék csodás szépségével rendelkezik, ám azonban még ő is kiemelkedik közülük hófehérségével. Míg a nemes tündék haja aranyszínű, a többieké barnás, vagy vörös, az ő haja olyan fehér akár a frissen hullott hó. Puha, hosszú, s szereti kibontva hordani. Népéhez méltón magas és kecses, mozgása könnyű és légies, alakja karcsú. Bőre hamvas, fehérebb az átlagnál, szemei érzelmesen csillognak, távolba vágyóan tekintenek a tájra. Reggel szeme fehéres, délben inkább kékes, míg este lilás színt vesz fel. Persze nem az egész írisze vált színt, csak annak széle. Azt pletykálják, ez a hangulatától függ, mások a fénynek tulajdonítják ezt a változást. Ruhái gondosan meg vannak válogatva, bézs, illetve fehér selyemkelméket hord, amelyek kiemelik, s még ragyogóbbá teszik. Sok helyen Galadrielhez hasonlítják szépségét.
Belső jellemzés: Enaid egy gyengéd, érzelmes nő legbelül, de rátermett és határozott is. Sose volt rendes élete és mindig másnak érezte magát, nem is meglepő, hogy miért. Kezdettől fogva különleges bánásmódban részesült, melyet nem akart soha elfogadni, nem érezte magát méltónak rá. Igazság szerető és jóságos, kíváncsi és keresi a kalandokat. Gyakorta hagyja el a helyet, ahol él, hogy kicsit láthassa a világot, amelyről lassanként elvándorol népe. Gyakran ábrándozik, s nem fél segíteni akárkin, aki rá szorul, bár nem egyszer fordult elő, hogy rajta kellett segíteni. Szeret tanulni, s habár szőni és énekelni csodásan tud, a karddal, íjjal is szeretne megtanulni bánni.
Előtörténet vagy szerepjáték példa:
Ismét úton vagyok. Az éjszaka sötétje borítja a tájat, de a fényesen ragyogó Hold mutatja az utat. A barna ló úgy suhan a fák között, akár a szél... Fehér köpenyem halványan dereng, ahogy a fény rásüt, de nem csak köpenyem, én magam is tündöklöm. Megszoktam már. Ismét szökésben vagyok, elhagytam Völgyzugolyt, hogy kalandot keressek. Nem először megyek el engedély nélkül, de már megszokták tőlem. Nem értenek. Nem értik, miért vágyok más fajok közé, néha egyenesen a koszba, szegénységbe. Nem értik, miért nem érzem magam jól ott. Pedig egyszerű. Nem én választottam azt az életet.
Nem tudni, ki volt anyám és ki volt apám, úgy találtak az erdő mélyén, a fák között. A Hold és a szellemek mutattak irányt nekik hozzám. A fény gyermekének tartanak, egyesek a Hold Lányának neveznek. Hamar eljutott hírem ajakról ajakra, tündék otthonából a másikra. Voltak persze kétkedők, akik inkább féltek, mert nem tudják, kiféle szült, s tartanak attól, hogy még bajt hozok.. Ki tudja, lehet igazuk van? Hiszen most is kalandozok.. Pedig a könyveket kéne bújnom, egyiket a másik után.. De nem kívánok mágiát tanulni, nem kívánok olyanná válni, mint Galadriel úrnő.. Pedig sokan hasonlítanak hozzá, holott se tudásom, se szépségem fel nem ér az övéhez. Legalább is szerintem. És szertelenebb is vagyok. Olyan vagyok, mint egy kalandozó középnemes, egy királyi gyermek bőrébe bújtatva.
Meghökkentek másokat… Azt mondják, majd kinövöm, s talán egyszer tényleg ez lesz, de az nem ma jött el! Ma ismét szabadnak érzem magam, ma enyém lehet a világ! Az enyém és Lunáé, a lovamé. Akkor kaptam, mikor 50 éves lettem. Eleinte fehéret akartak adni, de mondtam, hogy nem kérek több fehéret magamhoz. Persze ezzel is csak meghökkentettem mindenkit, de kívánságom teljesült, s akkor kaptam ezt a gyönyörű kancát.
Ó, a nagy merengésben azt sem tudom már, merre megyünk. Az erdőből kiértünk egy nagy mezőre, s nem messze látok fényeket. Házak, egy falu. Irányba állítom Lunát és elindulok. A vad szél bele kap a hajamba, én pedig boldogan mosolyodom el. Igen, ez az élet, nem pedig egy szobában a tanulás. Tanultam eleget, gyógyítani már tökéletesen tudok, például. Azt szívesen és szorgalommal tanultam, mert úgy éreztem, kellhet még… Az ének és lant, hárfa pengetése se volt kihívás számomra, mert azt szintén szenvedéllyel tanultam el. Most is eszembe jutnak a gyönyörű dalok, s azok mennyei csengése a fák között. Felpillantok a Holdra, s közben lelassítom Lunát, hogy lépésben haladjunk tovább, mert már nem vagyunk messze a falutól. Nem kívánok rájuk ijeszteni.. Volt olyan eset, amikor lidércnek hittek, mert távolról csak egy gyorsan közelítő, derengő köpenyt láttak belőlem. Nem volt éppen vicces sem a fogadtatás, sem az, ahogy később rám néztek, nem akarom újra elkövetni ezeket a hibákat.
Miről mesélhetnék még.. Később felvettem a Faineth ragadvány nevet, melynek jelentése Fehér.
Azt kérded kérők? Ó hogy ne lettek volna.. Voltak sokan, de.. nem éreztem egyikük iránt se többet, mint megértést és barátságot. Hogy is várhatná el tőlem akárki, hogy szerelem nélkül kövessek és ismerjek el valakit uramnak? Nem… De majd eljön. Eljön, legyen az ember, tünde, vagy maga a kalandozás, s talán a harc, melyet már így is olyannyira szeretnék megismerni…
...A felszín alatt persze sokkal több rejtőzik, mint amennyiről jó magam is tudok...
A hozzászólást Faineth összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 08 2015, 16:35-kor. | |
|
Naltanáre Fearille
A Fehér Tanács tagja
Hozzászólások száma : 58
Tartózkodási hely : Mindig máshol
Mottó : Amit legbecsesebbnek hittünk a világon, egy szempillantás alatt végleg eltűnik, onnantól fogva egyre csak keressük, reménykedve, hátha újra rátalálunk.
| | Tárgy: Re: Faineth (Enaid) Pént. Júl. 18 2014, 01:48 | |
| Üdvözöllek nálunk!  Az előtörténetben kivetnivalót nem találtam. Elfogadom! Irány a játéktér! Remélem hamar sikerül bajba keveredned.  | |
|
