Cuiniel Greenleaf

Név: Cuiniel Greenleaf
Nem: Nő
Kor: 45
Faj: Tünde
Hűség: Független
Play by: Emilia Clarke (Daenerys Targaryen a Trónok harcából)

Külső jellemzés:
Vékony és igen magas termetű mint ahogyan a többi tünde. Hosszú, ősz, hullámos haja a háta közepéig omlik le. Bőre igencsak fehér mintha nem is látott volna napot. Külseje nem mondható különlegesnek mivel úgy fest, mint bármelyik népéből származó tünde.

Öltözékét olyan ruhadarabok teszik ki, amik megengedik a bő mozgást. Legtöbbször csuklyás köpenyt visel ruhája felett, amit Saraclya-tól kapott még régebben. Mindig hátán viseli a tegeztartóját és íját, hogy elérhető távolságban legyenek, ha szükség lenne rájuk.

Belső jellemzés:
Erős és határozott jellem. Kissé magának való de ettől még nem goromba másokkal.
Szeret nevetni és viccelődni de, nem mindig mivel hangulatát nagyban befolyásolni tudják a körülötte zajló dolgok. Legtöbbször megfontolt és hidegfejű. Enyhén bizalmatlan azokkal, akiket újonnan ismer meg de, ha idővel megkedvel valakit, az tudja, hogy nagyon segítőkész a barátaival szemben. Ha mérges vagy valaki felbosszantotta jobb, ha kerülöd a társaságát, mivel képes arra, hogy azon vezesse le haragját, aki a legközelebb található hozzá.
Rettentően makacs is, és ha a fejébe vesz valamit, hogy megvalósít abba biztos, lehet bárki, hogy nem fogja feladni, amíg végbe nem viszi azt. Megszállottan kutatja a kalandokat, mivel unatkozik ezért is kelt útnak.

Szereti a kalandokat, íjászatot, lovaglást, szabad és erdős területeket, népét, lovát Eyden-t, régmúlt idők történeteit és a kötetlenséget.
Nem szereti, ha korlátozzák, nem támogatják, vagy ha tiszteletlenek vagy gorombák a körülötte lévők.
Hobbijának az íjászatot és a lovaglást tekinti.


Szerepjáték példa:
A faágon ülve, lógatva a lábamat lefelé néztem az éppen felkelő napot. Ha arra volt szükségem, hogy a gondolataimba mélyedjek, mindig felmásztam egy magas és terebélyes fa legalsó ágára.
Ritka az olyan eset, amikor valaki a születésnapját egyedül akarja gondolkodással tölteni, de úgy éreztem, most erre vágyom a legjobban nem pedig arra, hogy fölköszöntsenek és jókívánságokkal árasszanak el.
Akármennyire is kedveltem a tündéket itt Bakacsinerdőben úgy éreztem, nem illek bele az itteni világba.
Hiába ennek az érzésnek volt alapja, mégpedig az, hogy talált gyermek vagyok. Csecsemőkoromban találtak rám az erdőszélén az éppen arra járőröző tündék és hoztak el mostani lakhelyemre.
Szerencsésnek tartom magam, hogy itt nevelkedhettem és tanulhattam meg azt, amit most tudok de valahol a szívem leges legmélyén bánat honolt amiatt, hogy nem ismerhetem szüleimet. A fejemben több ezer ok és indok kavarog afelől, hogy mért lettem árva. Valamelyik arról szólt, hogy azért hagytak el, mert nem kellettem valamelyik, pedig arról, hogy talán valami balszerencse folytán folyamodtak arra, hogy egy levélkupacba rejtsenek el.
Hiába múlik az idő, vannak olyan kérdések, amiken képtelen vagyok túljutni.
A gyerekkorom igazán csodálatosnak mondható volt a történetekhez képest is. Az erdőtündék mindig is kedvesek voltak velem és közülük valónak tekintettek. Bevezettek a gyógyítás és az íjászat fortélyába is. Az utóbbiból igen kiemelkedő teljesítményt nyújtottam akkoriban és most is. Büszke vagyok arra a pillanatra, amikor először mentem a többi társammal őrjáratra. Bármenyire is jóléteztem magam a bakacsinerdei lakhelyemen belül, éreztem, hogy többre vágyom.
Arra, hogy világot lássak és megismerhessem jobban Középföldét a saját szememmel. Mikor lenne tökéletesebb alakalom arra, hogy felkerekedjek, és saját utamat járjam, és végre jobban megismerhessem önmagamat, is mint a 45. születésnapom. A kaland és a vadon ígéretétől teljesen elöntötte a lelkemet az izgalom.
Nagy mosollyal az arcomon dőltem hátra és perdültem át a magam kecses módján, a faágon és vettem az irányt vissza az otthonomba. Amilyen gyorsan csak tudtam futottam, hogy mihamarabb odaérjek.
A nap már jócskán az égen járt, ami arról árulkodott, hogy valószínűleg igen sok időt töltöttem a fán. Alig sikerült az úti célomat megközelítenem, amikor egyik jó barátnőm Saraclya utamat nem állta.
-Hová ilyen szép reggel ennyire sietve?- kérdezte fürkésző szemekkel nézve rém.
-El messzire kalandot keresni!- válaszoltam töretlen jókedvvel és álltam volna tovább, ha vissza nem tart azzal, hogy megmarkolja a karomat. Lendülettel visszafordultam és láttam, hogy szomorú és egyben dühös tekintett vet rám.
-Ezt, most hogy gondoltad? Csak úgy nyeregbe ülsz és nekivágsz a nagyvilágnak?- szegezte nekem a kérdést.
-Igen. Tudom, hogy őrülten hangzik de, most már tudom végre, hogy mit akarok. Azt, hogy egy kicsit egyedül legyek és felfedezzem Középföldét és nem utolsó sorban kalandot. Már vagy 30 éves korom óta töprengek azon, hogy mit kezdjek az életemmel, mert nem érzem magamban azt, hogy lenne olyan pillanatom, amire azt mondhatnám, hogy ezt igazán megérte elkövetnem vagy, hogy igazán nagy bolondságot tettem volna. Egész eddig nem történt semmi kaland az életemben és unatkoztam. Akármennyire is szeretek itt élni szükségem van egy kis szabadságra, egy kis változásra.- nagy izgalmamban ennyit tudtam mondani Saraclya-nak. Hiszen ha nem tetszik neki a hirtelen jött ötletem, akkor is útra kelek mivel tudom, hogy rajta kívül senki sem állná utam. Arcáról leolvastam, hogy nincs megelégedve a felsorolt érveimmel.- Kérlek, hagyj menni!- mondtam szinte már-már könyörgő hangon. Erre elengedte karomat és megölelt.
-Sok szerencsét és vigyázz magadra!- mondta majd intett fejével, hogy mehetek.
-Köszönöm és mindenképpen vigyázok.- amint kimondtam futottam is tovább, hogy össze tudjak készülődni a nagy útra. De mielőtt még túl távol kerültem volna Saraclya-tól visszafordultam és szóltam neki.
-Ha bárki keresne, kérlek, mond azt, amit én mondtam neked!- mondtam kissé hangosabban, mint a beszédhangom mivel tudtam, hogy meghallja. Válaszul bólintott és én már tovább is álltam.

Összeszedtem a szükségesnek tartott felszerelést az útra és a hátamra vettem tegeztartómat és íjamat majd az istállóhoz mentem, hogy felszerszámozzam lovamat Eyden-t. Amint végeztem mindennel nyeregbe ültem és már, vágtattam is még ismeretlen úti célom felé nagyizgatottan.