HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Fontos!

Jelenleg a Harmadkor 2999. évében járunk.

Mielőtt regisztrálnál, feltétlen olvasd el a Szabályzatunkat!

Az avatarok mérete szigorúan 180 pixel széles és 300 pixel magas legyen!

Kattints minden nap!
FRPG Top Sites - Magyarország
Társalgó
Latest topics
» Játszótársat keresek!
Hétf. Okt. 23 2017, 20:57 by Leon Hargaratist

» Dragelor FRPG
Szer. Ápr. 06 2016, 17:40 by Gödrös Toma

» Aendir
Hétf. Jan. 25 2016, 22:06 by Aendir

» Skulduggery
Csüt. Dec. 17 2015, 00:32 by Vendég

» Erdei-folyó
Hétf. Ápr. 13 2015, 21:15 by Aya

» Sírbuckák
Szomb. Ápr. 11 2015, 12:03 by Hakon

» Nagyterem
Hétf. Ápr. 06 2015, 21:06 by Elrond

» Brí
Csüt. Ápr. 02 2015, 11:09 by Drem a Farkas

» Tavia
Pént. Márc. 13 2015, 19:44 by Szürke Gandalf

Alapítás

2013.03.03 .
Hirdetések

Share | 
 

 A Bakacsinerdő hegyei

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fehér Saruman
A Fehér Tanács tagja
avatar

Hozzászólások száma : 33
Tartózkodási hely : Vasudvard

TémanyitásTárgy: A Bakacsinerdő hegyei   Pént. Márc. 08 2013, 21:43

Nem túl magas hegyek, melyeket fák borítanak.

__________________________


Fehér Saruman, az istarok rendjének bölcs feje.

[wow]Ezt nem látod[/wow]
Vissza az elejére Go down
Legolas
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 5

TémanyitásTárgy: Re: A Bakacsinerdő hegyei   Vas. Feb. 01 2015, 16:07


To: Thranduil

Vegyes érzelmekkel haladok csendesen az utamon, ami olyan helyre hoz, ahová nem is gondoltam hogy egyhamar beteszem a lábam megint. A Bakacsin erdő fái közt sétálok ismét, és a talpam alatt mintha régi ismerősök lennénk, ropog az avar. Utolsó emlékeim szerint feldúltan távoztam innen, és szinte suhantam át az erdőn amilyen gyorsan csak bírtam, de ez cseppet sem meglepő ha azt tekintjük, milyen hangulatban váltam el az uralkodótól. Meg is lepett hogy az utolsó futárja amit utánam küldött megtalált és hazarendelt, miszerint szüksége van rám. Miért lenne szüksége rám pont most, amikor ennyi éven keresztül nem keresett? Bár ez nem teljesen igaz hiszen nem egy futárát kerültem ki hogy ne találjon rám. Önző módon nem akartam foglalkozni azzal, hogy mit akarhat tőlem, de most mégis felkeltette a kíváncsiságom. Így történik, hogy a hegyek közt megbúvó királyi székhelye felé haladok, ismerős utakon. A kapu előtt ismerős őrök fogadnak, és bár látom rajtuk a meglepetést, nem akadályoznak meg hogy belépjek. Körülnézek és megrohannak az emlékek, amik itt történtek, és enyhe keserűséggel gondolok arra, hogy mi mindent késztetett arra, hogy mindezt magam mögött hagyjam. A trónterem felé megyek, ahol a Királyt leginkább sejtem, hiszen többnyire ott múlatja az idejét. Nem is csalódom, és mikor megpillantom, nem lepődöm meg. Egy másodpercet sem öregedett, ugyanolyan büszke és erőteljes. Meghajtom magam előtte ahogyan megköveteli az illem.
- Hívattál Királyom - vetem be a formális megszólítást, hiszen nem tudom mit akarhat, kivárom amíg elárulja magától.
Vissza az elejére Go down
Thranduil
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 10
Tartózkodási hely : Bakacsinerdő

TémanyitásTárgy: Re: A Bakacsinerdő hegyei   Hétf. Feb. 02 2015, 19:52


Odakint lassan már mindent elborít az alkony, de a palotai termeiben ebből mit se észlelünk. A fáklyák a megszokott módon táncoltatják az árnyakat a falakon és az élet nem áll meg az éjszaka közeledtével. Nemrég érkezett meg egy felderítők, akik komolyabb csatába keveredtek egy portyázó ork csapattal. Míg a gyógyítók ellátják a sérülteket én a vezetőjük jelentését hallgatom a trónteremben.
Az orkok ezúttal is túlságosan közel merészkedtek a palotához és ha ezt a szokásukat megtartják kénytelenek leszünk lépéseket tenni, mert azt nem tűrhetjük, hogy mindennapos fenyegetést jelentsenek a kapuink alatt. A kapitány épp befejezi a jelentést, mikor a körülöttünk összegyűltek hirtelen hallgatnak el és mind az ajtó felé fordulnak. Én csupán egy pillanattal később figyelek fel a hirtelen beállt csendre, mert lekötnek a gondolataim, de mikor meglátom, hogy Legolas lépett be a terembe, hitetlenkedve állok fel.

Hosszú idő óta nem láttam, és hirtelen megjelenése, most, hogy már szinte lemondtam róla, hogy egyhamar visszatér megdöbbentett. Egy pillanatig tudom, hogy érzelmeim kiülnek arcomra mielőtt sikerül uralkodnom a vonásaimon.
Figyelem, ahogy elém lép, és köszönt.

- Mae govannen Legolas... - üdvözlöm, és egy intéssel elküldöm a kíváncsiskodó tömeget. - Mindenki hagyja el a termet! - erősítem meg az utasítást felpillantva rájuk, majd figyelmemet újra a fiamnak szentelem.

- Hívattalak, de oly sokáig álltál ellen a hívásnak... - Hangomból neheztelés érződik. Éveken át cselezte ki a küldönceimet, és azt hiszem ezúttal is csak Elrond szavai jutottak el hozzá. - Már nem reméltem, hogy egyhamar hallgatsz a szavamra és hazatérsz. Merre jártál?

Kíváncsi vagyok mi történt vele az eltelt idő alatt, merre járt, mit tapasztalt. Jelen pillanatban az orkok sürgető problémája még várhat. Az őrséget már megkettőzték és senki sem hagyhatja el a palotát engedély nélkül így nyugodtan fordíthatom minden figyelmem a fiamnak.
Vissza az elejére Go down
Legolas
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 5

TémanyitásTárgy: Re: A Bakacsinerdő hegyei   Hétf. Feb. 02 2015, 21:28


To: Thranduil

Belépek hát apám királyságába, és a trónterem felé vezető út felé szinte már magamtól mennek a lábaim, nem egyszer szaladtam fel ide fürgén, hogy mihamarabb jelentést tegyek az éppen aktuális feladatom kapcsán. Sok mindent csináltam amíg én is Bakacsin erdő lakója voltam, olyan állandó jelleggel. Főleg amikor az óriás pókokat kellett elűzni amik egyre pofátlanabbak lettek, és egyre közelebb kerültek hozzánk. Naponta jártunk ki portyázni és vadásztunk rájuk.
Ahogy nézem éppen egy meghallgatás közepére sikerült érkeznem, és a kapitány azonnal elhallgat ahogy meglát, bár nem értem miért. Közelebb sétálok hát, ha már apám is kitüntet a figyelmével, így is alaposan megvárakoztattam már. Egyetlen pillanatra mintha érzések jelennének meg az arcán, de aztán még mielőtt felismerhetném hogy mik is azok, el is tűnik. Büszke arca, sebezhetetlen maszknak látszik. Illő módon köszöntem, aztán ahogy felegyenesedem nézem hogy mindenki elhagyja a termet a parancsa értelmében és amíg kiürül a helyiség körbepillantok. Megannyi emlék köt ide, és megannyi jelentés, és megbeszélés minek keretében marakodtunk egymással a stratégiát illetően.
- A küldönceidnek kitartóbbnak kellene lenniük, a legutóbbit például megjutalmazhatod - mosolyodom el halványan ahogy közelebb sétálok hozzá hogy ne a terem közepén álldogáljak egymagamban.
- Amint látod mégis visszatértem, hiszen Elrond úr szerint szükséged van rám, és bármi is történt a múltban nem fordulok el tőled - válaszolom és tiszta szürkéskék szemeim ráemelem, az arcát nézem, a szemeit, és valami reakciót várok. Magam sem tudom pontosan mit, akármit.
- Északnak mentem a dúnadánok közé hogy megkeressem Aragornt, Arathorn fiát, és számtalan ork csapattal csaptam össze, egyre merészebben portyáznak mindenfelé. Völgyzugolyban ért utol az utolsó futárod és Elrond úr is megerősítette hogy keresel, így visszajöttem - láthatja hogy még mindig az erdőjáró felszerelésemben pompázom, hátamon az íjam és a tegeznyi nyílvessző. Elfáradtam hiszen hosszú volt az út, és jöttem ahogy tudtam.
Vissza az elejére Go down
Thranduil
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 10
Tartózkodási hely : Bakacsinerdő

TémanyitásTárgy: Re: A Bakacsinerdő hegyei   Csüt. Feb. 05 2015, 13:38

- Úgy gondolom a küldöncök elég kitartóak voltak, mint ahogy te is, ami a rejtőzködést illeti - szavaimban egyszerre érződik neheztelés és némi büszkeség. A legjobb embereim nem leltek a nyomára és ez az ő képességeit méltatja, ugyanakkor tudom, hogy ez volt az egyetlen módja, hogy úgy maradjon távol az udvartól, hogy közben nem követ el felségsértést. Mert hiába a fiam, ha egyszer is hagyta volna, hogy a futárok megtalálják, kénytelen lett volna hazatérni, vagy kockáztatta volna, hogy soha többet nem jöhet.
Bár bevallom, nem ezt akartam elérni. Minden tünde életében eljön az a pillanat amikor elhagyják a helyet ahol éltek, hogy felkerekednek világot látni. Az már más kérdés, hogy Legolas nem ezért ment el...


- Tudtam, hogy számíthatok a hűségedre fiam - nyugtázom szavait. Talán egyszer nem ártana tisztázni mi kelt sötét vihart a lelkében, de nem tudom, hogy ez-e a legmegfelelőbb alkalom.

- Valóban szükség van rád határaink védelménél. Az orkok az elmúlt években minden eddiginél többen lettek, elszaporodtak és szervezetté váltak. Mikor az Öt Sereg csatájánál szétszórtuk őket, remélhettük, hogy elbujdosnak majd a hegyekben, de nem ez történt. Túl sokan haltak már meg közülünk az elmúlt években - egyelőre nem fejtegetem tovább az orkok ügyét. A sötétség várhat még.

Lelépek azon a néhány lépcsőfokon, ami a trónt elválasztja a terem többi részétől, majd a kert felé indulok, és Legolast is hívom, hogy jöjjön velem. Odakint már besötétedett, de a kertet fáklyák tucatjai világítják meg, így kellemes félhomály van. Egy asztalon egy kancsó bor áll, és két kupa, ezekbe töltök most bort.

- Igyál, hosszú út áll mögötted - kínálom felé, és ha akarja elveheti a felé nyújtott kupát. Mintegy bocsánatkérés is részemről, igyekszem vele figyelmesebben bánni, mint mielőtt elment, hisz nem szeretném ismételten elüldözni, de talán ha nem figyel nem is veszi észre az apró gesztusokat.


- Mindenkitől erről a kószáról hallok, milyen ember? - érdeklődök, hisz múltkor Elrond is őt említette. - Igaz, hogy nem akarja átvenni az örökséget, ami vér szerint megilletné?
Vissza az elejére Go down
Legolas
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 5

TémanyitásTárgy: Re: A Bakacsinerdő hegyei   Csüt. Feb. 05 2015, 18:06

To: Thranduil

A szavaira elmosolyodom, hiszen ennél nyíltabban sosem fogja elismerni hogy igenis méltatja a képességeimet, hogy a legjobb emberei szeme előtt is rejtve tudtam maradni. Pedig be kell látnom azért apám sem bízta a véletlenre, tapasztalt tündéket küldött utánam, akik többször bizonyítottak már neki.

- Valóban azok voltak, de remélem megérted miért rejtőzködtem ennyi ideig előttük is csak úgy, mint mások előtt - válaszolok hiszen pontosan tudom hogy ha valaki megtalált volna és én nem térek haza, az örök száműzetést kockáztatom azzal, és mindent ami a Bakacsin erdőhöz köt engem. Soha nem tehettem volna be a lábam az erdőbe és a trónterembe, ahogyan most. Furcsa érzés megint itt lenni, de igyekszem arra koncentrálni amit mond, és meglepően jó érzést kelt bennem ahogy fiának nevez. Nagyon régen nem hallottam már tőle ezt a szót.

- Nem is kérdéses hogy számíthatsz, tudom hogy jó ok nélkül nem kerestettél volna ilyen nagy erőkkel - válaszolok ahogy figyelem hogy lejjebb lép a trónusáról. Így válik, pár lépcsőfok meglépésével a király, egyszerűen apává. Egy nagyon önző apává. Nem kifejezetten tesz boldoggá amit mond, sőt semennyire. Az ork portyák az utóbbi években nagyon megszaporodtak és egyszerűen nem lehet rájuk elégszer lecsapni. Nagyon nem örülök annak hogy a bakacsin erdő határait is egyre jobban feszegetik ezek a portyák. Igaza van abban, hogy már rengeteg életet követeltek ezek a portyázások.

Követem a kert felé, amit tudom mennyire szeret, ha a trónterem nyomasztja, akkor többnyire ide jön hogy jobb kedvre derüljön. A két kupára pillantok. Hát várt volna? Vagy valaki másé volt a kupa amit felém nyújt éppen? Elfogadom, apró mosollyal. Talán ennyi év után is képes még meglepetést okozni?
- Köszönöm - fogadom el a kupát és bele is kortyolok. Igazán hiányzott ez a finom bor és ez a csendes, biztonságos hely.

- Tisztességes és becsületes ember, olyan amiből meglehetősen kevés van már a világban sajnos - válaszolok hiszen kedvelem Aragornt, pont a nyíltsága miatt és hogy szavatartó ember. Apám kérdésére válaszul biccentek.
- Igen, nem akarja a gondori trónt, de attól tartok előbb utóbb elfog jönni az idő, amikor kénytelen lesz... - sóhajtom, nem tudom, nem látok a jövőbe, és ez is csak egy megérzés. Talán nem is fog beigazolódni.
Vissza az elejére Go down
Thranduil
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 10
Tartózkodási hely : Bakacsinerdő

TémanyitásTárgy: Re: A Bakacsinerdő hegyei   Vas. Márc. 01 2015, 19:50

A kertre ráborul a könnyű homály, de itt sosincs igazán sötét. Bár sziklák veszik körbe ezt az aprócska ligetet, mégis a megannyi növény életet ad neki és hála a varázslatainknak az itt élő virágok különlegesek. Az illatuk nyugtatóan hat bárkire, aki akárcsak egy aprócska lélegzetet is vesz, és a szirmok, mintha visszatükröznék a napközben magukba szívott napfényt. Néhány szikla a kedvünkért kényelmes formát öltött az évszázadok alatt. Mikor még a tündék varázslatai aktívak voltak, olyan könnyedén formáltuk a fákat és a sziklákat, mint a törpök az ércet. Ez a kert, még őri ezt az ősi varázst.

Leülök az egyik kényelmes sziklára, és minden figyelmem a fiamra fordítom.

- Reméltem, hogy azért kerülöd a futárjaimat, mert nem akarsz hazatérni és nem pedig azért mert valami bajod esett és esélyük sincs megtalálni téged...

Nem akarok neki szemrehányást tenni, amiért nem tért vissza az első szóra. Butaság lenni ilyen kicsinyeskedéssel elriasztani őt magam mellől.

- Valóban jó okom volt arra, hogy hazahívtalak. Valami készülődik a világban, és amíg a Fehér Tanács hátat fordít az eseményeknek, a mi határainkat egyre erősebb támadók érik. Az ork csapatok jobban fel vannak fegyverezve, kitartóbbak... Valami, vagy valaki arra ösztökéli őket hogy fegyverkezzenek. Ez több mint aggasztó...

- Nos, ha már egyszer Gondor királya akar lenni, jobb ha tényleg tisztességes. Ezt nem sok elődjéről lehet elmondani - kissé szkeptikus vagyok Isildur örököseivel szemben, de mikor utoljára láttam ezt a kószát valóban úgy tűnt, jobb mint az ősei.
Vissza az elejére Go down
Legolas
Tünde
avatar

Hozzászólások száma : 5

TémanyitásTárgy: Re: A Bakacsinerdő hegyei   Vas. Márc. 01 2015, 20:58

A trónteremből a kertbe sétálunk ki, nem számít hogy mennyi idő telik el, még mindig csodálatos hely, ahogy a sziklák magukban hordozzák az ősi tünde mágiát, és a kert tele van élettel, megnyugtató illatú virágai, mindig békét hoznak a nyugtalan szívnek, az enyémnek is. Apám mellé telepedek le ahogy beszél, és nem sietem el a válaszadást, kiélvezem az itt töltött időmet, ki tudja mikor térek ismét haza.

- Valóban azért kerültem őket, és ne aggódj, nem olyan könnyű kárt tenni bennem, mégis csak egy bakacsin erdei tünde vagyok - mosolyodom el halványan, nem adom én olyan könnyen a bőröm. Nem hagyhatom hogy bárki is a legyőzésemmel hencegjen, inkább magammal viszem a halálba az illetőt is. Ezt nem mondom ki hangosan, ahogyan azt sem, hogy valahol mélyen... talán aggódott értem és örül hogy egyben és egészségesen lát. Kifejezetten értékelem hogy nem akar szemrehányást tenni a távolmaradásaim miatt. Ezek szerint, van ami mégis változik idővel. Jót tett a külön töltött idő.

- Ezt már magam is észrevettem. Fegyverkeznek és kezdenek egyre szervezettebbek  lenni, mély bánatomra. Már nem olyan könnyed dolog elsöpörni őket a föld felszínről, mert kialakult valamiféle rendezettség. Valaki irányítja őket, csak még nem tudom miféle erő hívja hadba ocsmány szolgálóit - válaszolok, ahogy belekortyolok a kupámba. Elég aggasztó, és még inkább az, hogy egyre közelebb jutnak a Bakacsin erdőhöz is, és nem tartom meglepőnek hogy apám hazahívott. Szüksége van erős támasztékra és katonai erőre. Ha megtámadják az erdőt, akkor az már nyílt hadviselés lesz.

- Valóban Isildur vérvonala nem bővelkedik ilyen emberekben de ez a kósza tisztességes ember - jegyzem meg. Viszonylag jó emberismerő vagyok, és a szívem azt súgja hogy Aragorn jó királya lenne a népének ha felvenné  koronát és véget vetne a helytartó uralmának.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A Bakacsinerdő hegyei   

Vissza az elejére Go down
 
A Bakacsinerdő hegyei
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Középfölde :: Középfölde :: Rhovanion :: Bakacsinerdő-
Ugrás: