Aranuir és Leon Hargaratist

Csendesen és jelenleg magányosan iszogat éppen. Most van pénze rá, hogy addig igya ezt az olcsó lőrét, amit sörnek neveztek a kocsmában, amíg még megvan a látása. Múltkori kalandjából egy egész hordóra futja ebből és Leon eltökélt szándéka, hogy két nap alatt meg is issza a kifizetett hordót. A kocsmáros amúgy is nagy barátja, hiszen vele tölti a legtöbb időt. Mindegy is. Ebben a nagy álldogálásban zavarja meg egy ember őt. A törp odafordítja homályos tekintetét, majd egy sárga, foghíjas vigyort ereszt meg a férfi felé.
-Hát üdvözöllek én is barátom!
Hát igen, Leonnak mindenki a barátja mostanában, hiszen az emberek így köszöntik őt. Furcsa szokás ez, hiszen, mint kiderül a férfi ténylegesen nem is barátja. Leon gondolt arra, hogy lehet, valamikor részegen ismerkedtek össze, azért nem emlékszik, de a bemutatkozás biztosítja róla, hogy tényleg nem ismeri.
-Az oszt igen! Eltévedtél koma?
Vigyorog rá még jobban. Az alkoholszag csak úgy árad nagy szakállából.
-Persze, persze, legalább mozgok egy kicsit, meg társaságnak sem tűnsz utolsónak!
Akaszkodik rá a férfire azonnal, nehogy annak legyen ideje eliszkolni.
-És mond csak Aranuir! Ejj, de kacifántos egy neved van! Van nálad valami innivaló, amit megiszunk, miközben eljutunk a piacig? És mi ez öltözet, milyen kereskedő vagy te? He?
Leon viselkedése lehet, hogy arra utal, hogy részeg, de cseppet sem az. Még nem. Teljesen folyékonyan beszél, csupán egy kicsit közvetlen. Kurta lábain el is kezd a jó irányba baktatni. Reméli, hogy újonnan megismert barátja követi, mert ha nem, akkor a törpnek még esélye sem lesz ingyen piát leakasztani róla. Márpedig nem akarja egész nap a botor módon megvásárolt olcsó sört inni. Kell neki valami más is. Valami különlegesség, ami talán lesz ezeknél a kereskedőknél.