Ulios

https://2img.net/r/ihimizer/img217/2171/big61.jpg

Név: Merenor lánya Ulios
Becenév: -
Nem: Nő
Kor: Kicsit több, mint 2400, pontosabban 100 évvel a Szauron elleni nagy csata után született
Faj: Tünde
Hűség: Független
Play by: Bridget Regan

Külső jellemzés: Egy 170 cm karcsú testalkatú, vékony végtagokkal rendelkező nő. Fekete, hát középig érő haja van. S zölden csillogó, nagy szemekkel van megáldva. Arca mindig mosolygós. Általában, hosszú, fehér ruhákat hord, amik mind könnyű anyagból készültek. Bár szereti a barna és a sötétzöld színeket is. Fekete kemény talpú csizmát hord, ami minden környezetben jól jön.

Belső jellemzés: Egy okos, magabiztos nő, aki tudja, mikor mit akar és azt meg is teszi. Kora miatt, mindig higgadtan áll a dolgokhoz. Mindenkivel udvarias és kedves. Alapos és megfontolt, szeret mindent tudni arról, ami körülötte történik, de ennek ellenére szeretne kalandokat átélni. Imádja az erdőket járni és kutakodni. Szeret énekelni, gyakran dúdol a tengerről, aminek közelében élt. Nem szereti a sötét, baljós helyeket, ha mégis, olyan helyre kerülne, akkor csak társaságban lenne mersze bemenni.

Előtörténet vagy szerepjáték példa:

Azon a távolinak tűnő reggelen kezdődött minden. Talán egy hónapja, volt az a bizonyos nap. Szokásom szerint korán keltem. Teljesen átlagos napra virradtam. Mikor felkeltem még mindenki aludt. Anyám, a húgom, még apám is, akinek viszont pont ma ment volna el hazulról, híreket gyűjteni, a keletről. Ugyan is ide felénk a Szürkerévbe lassan jutnak el a hírek. Korán reggel kimentem a révhez, leültem a egy padra és elmerengtem a távolba. Anyám sokat mesélt nekem Valinorról, a tengeren túli világról. Mindig epedve hallgattam a meséket ugyanúgy, mint apám történeteit a nagy csatáról Szauron ellen. Imádtam a meséket, de nem csak én a húgom is oda volt értük. Ahogy ott merengtem a padon teljesen elfeledkeztem magamról. Észre sem vettem azt a hangos nyerítést, aminek a gazdáját és a lovasát nem sokára megpillantottam. Helyesebben mondva megpillantottak és megszólítottak.
-Kisasszony! Meg tudná mondani, hol találom Merenor úrt? Levelet hoztam neki!-mondta feszesen ülve a lovon. Először meglepődtem, de gyorsan magamhoz tértem és kedvesen válaszoltam.
-Természetesen! Kövessen Uram, bár megeshet, hogy még nincs ébren.-Jegyzetem meg a lovasnak, aki leszáll a paripáról és úgy követ. Nem kell sokat gyalogolni a házunkig. Benyitok, anyám már ébren volt, apám pedig abban a pillanatban lépett ki a szoba ajtón. Elmosolyodtam és be mentem.
-Vendéged van apám! Jöjjön beljebb Uram, a lovának nem lesz baja.-Intettem az ajtóban állónak, majd anyám segítségére siettem, a főzésben. Apámon látszott, hogy felismere az embert, mert kicsit komor arcal behívja a dolgozó szobájába. Ugyanis apám térképeket készít, s én sokat tanultam tőle, a különböző helyekről. Anyám elment otthonról a húgommal, én pedig ott maradtam. A dolgozó ajtajába álltam és hallgatóztam.
-Felejtsd el Gortun! Nem fogok elmenni itthonról, ezért nem.
-Meg fogod bánni a fellegek gyülekeznek. Kell a segítséged, te vagy a legjobb térképész. Mindenkinek szüksége van egy jó térképre.
-Nem fogom, még egyszer körbe utazni egyész Középföldét, egy térkép miatt! Családom van, akikre vigyáznom kell.
-Akkor az ég áldjon!-Halltam, ahogy a csizma koppan, gyorsan elálltam az ajtóból és úgy tettem, mintha nem hallottam volna semmit.
-Az ég áldjon!-Mondta apám, mikor kikísérte az idegent. Majd felém fordult.-Tudom, hogy mindent hallottál. Miért lettél ilyen szomorú Ulios?-Kérdezte tőlem, kezét a vállamra rakva. Félénken néztem a szemébe, mindig nehezemre esett kimondani, amit gondolok, akkor viszont meg kellett tennem ezt a lépést.
-Miért nem fogadtad el? Hiszen megint világot látnál, nem csak a révet, meg a hegyeket.
-Mert itt vagytok nekem, leányom. Tudom, hogy minden vágyad az utazás, de biztos készen állsz rá?
-Ezt, hogy érted atyám.
-Ne nézz ilyen kétségbeesetten. Menj utána elengedleg, elég nagy vagy már. Astafelt is vidd!-Mondta, majd visszament a szobájába. Pár percig csak álltam némán. Nem tudtam hova tenni az esetet, majd hirtelen eszembe jutott, hogy el kell indulnom, ha utól akarom érni a lovast. Felkaptam a táskám, bele tettem egy két fontos dolgot, majd az istállóhoz rohantam. Bementem és oda mentem egy fekete csődörhöz.
-Astafel, te gyönyörű ló. Eljössz velem világot látni?-Kérdésemre, hangos nyerítés a válasz. Kivezettem és felnyergeltem, majd kilovagoltam az istállóból, utána pedig a révből is. A lovas jól megelőzött, de szerencsére az erdőben megpihent, Astafel pedig igen gyors ló, így sikerült utól érnem. Köszöntöttem, majd kedves arccal elé álltam.
-Uram én elvállalnám a feladatot apám helyett.-Mondtam, miközben meghajoltam.
-Ha ezt szeretnéd! Hornur fia Gortun vagyok. Azért küldtek, hogy kérjek fel egy térképészt, hogy készítsen részletes térképet Középföldéről. Elválalnád, ezt a feladatot az apád helyett?
-El, azért jöttem.
-Rendben van, mond meg a neved kisasszony és pihenj meg.
-Merenor lány Ulios vagyok. Köszönöm.-Mondtam kedvesen a férfinak, majd lepihentem. Kicsit elbóbiskoltam. Mire felkeltem, csak egy levél volt a kezemben a férfi sehol. A levélben térkép papírok és írószerszám. Szerencsémre az apám által rajzolt térkép nálam volt. Úgy döntöttem elindulok az úton, amelyiken akkor álltam.
-Astafel? Mehetünk? Irány a nagyvilág.-Mondtam megpaskolva a lovam nyakát. Felültem rá majd elkeztem vágtatni az ismeretlenbe. Így juttam el oda, ahol most vagyok, messze az otthonomtól, világot látva. A lovam és a térképek társaságában. Szívemben a kalandvággyal.